Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-11-20 / 32. szám

150 VADÁSZ ÉS Versenylap. Hg Rohan Lajos 4é. p. k. F a r e w e 11, a. Starke, a. Hampton k. 130 f. gr. Wolkenstein 0. 1 Hg Taxis Egon sőt. p. k. Diana, 140 font (vitt 146 fontot) . . . (tulajd.) 2 Visszshuzatott : Goodwod. Farewell vezetett egy negyedmfldig a leglassúbb iraml an, azután Diana vette át s sebesebben ment az utolsó fordulóig, hal azonban tavasz óta sinylö jobb előlábára megsántult, s igy az első helyet vetélytársának kelle átengednie 6 lóhosszal. Nyeremény a tiszt, dij és 100 frt a győztesnek, 50 frt a 2-iknak. Bécs, 1869. november 16. Tisztelt szerkesztő ur! Ma reggel érkeztem haza Piber-böl, hol oly szerencsés voltam tegnap jelen lehetni, midőn ő exeell. gróf Potocki miniszter, ö excell. gróf Griine főlovászmester, báró Józsika tábornok urak, gróf Rosvadowski lajtántuli országos lovászmester által pár hét előtt Francziaországban vett és Piberbe hozott normandi fajú 24 anya kanczát és 15 mént megtekintették. Az emiitett urak, és különösen az e téren szakértőségéröl ismeretes gróf Griine, legnagyobb tetszésüket és megelégedésüket nyilvánították. Saját nézetem szerint is még ily becses és jól választott tenyészanyag nem hozatott be a birodalomba. — A lovak egytől egyig 16 —17 markon föliil vannak, oly mélyek és rövid lábúak, hogy 15 markosaknak néznek ki ; különben termetük véghetetlen arányos, s az erős csontosság daczára igen nemesek, járásuk tiszta és mozgásuk feltűnő könnyű. A Lajtántuli főlovászmester ur bebizonyította e vétel által, hogy szakember, és meg fogja a jövő mutatni, hogy mily haszonnal van az országra, ha a lótenyésztés élén oly egyén áll, ki egész életében maga is tenyésztő volt, s évek hoszszu során szerzett tapasztalásai és tanulmányozásai által magát e téren szakemberré képezte.*) SF.MSEY LAJOS. tó IN Agaradat, Nov.20 Szabadkán, a Bács-Bodrog megyei : Öreg-agár verseny. (Részletek lapunk mult számában.) Dec. 4. Csákói agarász-egylet : Öreg-agár verseny. (Részletek lapunk 29-ik számában.) Eladó agarak. Egy pár agár, melly a báró Podmaniczky Frigyes neveléséből vétetett; — Bővebb értesítés D. GY. betűk alatt Majorházra (u. p. Cseklész) intézendő levélre adatik. Vadászok számára eladó alólirtnál 3 db egy éves bagoly, és 4 darab kitűnően idomitott borz-eb. Alcsúth (u. p. ugyanott) K

IRCHNER föherczegi erdósz. A porosz király bölény-vadászaton. 1869. novemb. 6-kán. Még a tavaszi vadászatok alkalmával történt, hogy a plessi berezeg, ő felségét a porosz királyt egy ép olly ritka mint nagyszerű vad eljtésére hivta meg az őszi idényre. A herczeg jószágai porosz-Sziléziában Pless környékén feküsznek, hol minden évben rendesen igen nagy pompával s régi szokásként tartatnak meg a vadászatok, s hol a roppant erdőségekben valami 8 darab bölény is tartózkodik, mellyek évek előtt még, alkalmasint mint borjuk származtak át a bialjastocki erdőségekből. Ezek egyike, egy bika, annyira növekedett már a kerülők s erdészek állítása szerint, kik néha szemre kapták, hogy a herczeg alkalmasnak hitte vele magas vendégének egy ritka vadászörömet szerezhetni, mit az legkegyelmesebben el is fogadott, s noveinbe 4-kén a plessi kastélyba meg is érkezett. November 5-kén nagyszerű fáczán és nyul hajtóvadászat tartatott, melly az esős időben ugyau kissé vizes mulatság volt, de sok vad esett, mint hajtásban az illy fejedelmi mulatságoknál lenni szokott, s mik a franezia és porosz udvarnál még ma is divatoznak. A bölény elejtése másnapra volt kitűzve. November 6-kán reggel tehát a vadászatra hivatalos urak már reggeli 8 órakor elhajtattak 2 négyes fogatú vadászkocsin, hogy a Plesstöl majd 4 mértföldnyire levő magasabb erdőségekben kitűzött „vadász-találkozóhoz" idejében kiérjenek, mig ő felsége csakis egy fél óra múlva indult, csupán a hg által kisértetve egy könnyű, s szintén szép négy jucker által röpített fogaton, mellyen az útközben többhelyen felállított ízléses diadalkapuknál tisztelgő küldöttségek általi feltartóztatások daczára is éppen egy óra alatt tették meg az utat. Az erdöbeni fogadtatás nagyszerű volt. Hatvan fejedelmi vadász, a régi szokás szerint fehér pálczákkal ellátva s mindannyian a vadászkürtöt liarsogtatva üdvözlék ö felségét, a ki kocsijáról leszállva, a herczeg vezetése mellett megindult — a két felöl falat képző vén szakállas erdőszök között, kik zöld vadászöltönyükben s kivont vadászkéseikkel festői látványt nyújtanak — a számára kitűzött állás felé. A többi urakat a herczegi főerdész vezeté a magas hallókkal körülfogott vadász tér egyes állomásaira, s alig rivalltak meg a kürtök a hajtás kezdetére, miilőn egyik lövés után a másik hirdeté ö felsége állomásáról, hogy a herczegi gazda nem hiába tanulmányozá Dőbelt*). A többi állomásokról is vigan ropogott, s nem egy megtévedt golyó hallatá éles süvítését a hangzatos erdőben, mig vagy két óra letelte után a kürtök a vadászat beállítását jelezek, és reggelire hivák össze a Nimródokat. A király állasat számos elejtett vaddal diszitö pázsit előtt haladt el páraaával, vig kiirt harsogás közt a vadászok serege, hosszú diadalmenetet képezve ő felsége könnyii cserkész-szekere előtt a reggelizés helyére, hol zöld fenyőágakból felállított s szarvai agancsakkal diszitett nagy sátor alatt, fejedelmi pompával s bőséggel megrakott asztalok mellett foglaltak helyet. A sátor homlokzatát — őz-kampókból művésziesen összeállítva — ő felsége név betűi disziték. A gazdag villás reggeli alatt a kürtök vig zenéje mulattatá a jó kedvre hangolt társaságot. Rövid fél óra múlva két vadász-herold kürtharsonája mellett a főerdész jelent meg a sátor előtt, jelentve ö felségének, hogy az ünnepély hőse — a kiszemelt bölény, a keresésére indult erdészek és hajtók által becsapázva körülállittatott ; mire ö felsége — követve az egész vadász csapattól, s könnyen képzelhető hevélyben szállt fel a cserkész-szekérre, s hajtatott a nagy dráma utolsó jelenetének színhelyére. — Itt, mintegy 200 hold terjedelmű, s vén cserfák által árnyékolt tisztáson, mellyet meglehetős szélességű patak vize csergedez át — volt becsapázva a nyolez darab bölény. A király állása mintegy hat láb magas, szilárd épitményü állványon volt, a hajtási vonalnak mintegy közepén, néhány lépésnyire a pataktól, hol ö felsége mellett még a fejdelem és a királyi fővadászmester gr. Stolberg foglaltak állást. A többi vadász urak innen mintegy 4u0 lépésnyire, egy a patakon át vezető bidon állíttattak fel, honnan a hajtást könnyen beláthatták. Itt a hidon meglehetős sokat debbattiroztak, tanácskoztak az urak: merre, mi módon, hogyan volna jobb — ha a netán ingerült bölények támadást intéznének, s jót nevettek egy csintalan öreg uron, ki érthető pantomimikával a hid alá mutatott — ha nem lessz más mód; —mig egy csapat előtörtető dámvad megjelenése tudatá, hogy a hajtás közeledik. — Egyszerre csak kitör a sűrűből — csupán két vadász s kutyáik által hajtva s teljes futással — a fekete gubanezos bikák egyike, s nehéz döngöléssel, minden gondolkozás nélkül a folyóba rohan ; itt azonban vagy a part meredeksége, vagy ki tudja mi okból, ismét visszafordul, s eltűnése után hangos kiabálás és kiirtrivalgás jelenti, hogy a hajtókou át akart törni. *) Szeretnénk — nem csak mi — de e lapok olvasó kózönsége is többször és hosszabb értekezlettel találkozhatni becses tollából. Szerk. *) Döbel: .Jagd-Pracktik etc. — a vadászok felállításáról s a vadak mikénti hajtásáról — vonatkozó részére van itt czélzás. — Szerk. Ötször ismétlődött e jelenet, mi közben társai is elötörének s a nézőket mind erősb izgatottságba hozák, kivált midőn az őket bátran űző kutyáknak fordulva, felemelt farkkal és alászögzött szarvakkal dühösen forgolódának köztük. Csak a hatodszori, egész hadi zenével, hatalm ts kürtrivalgással és felemelt lándzsákkal elszántan előnyomuló hajtó seregnek sikerült őket a folyón áthajtani, élükön éppen a löve'äre kijelölt bikával, m Ily roppant termete és hosszú sörénye által könnyen felismerhető volt a többi közül, s melly a hosszas zaklatás által valóban felbőszítve, dühös bömböléssel nyargalt előre, a királyi vadász felé, ki most — bár látható felhevülésben — még is gyorsan czélba kapá őt, s két egymásután dördülő lövésével megállitá a hatalmas vadat, melly a második, szintén halálos lövésre, üszszerogyott; pár pillanat múlva azonban ismét felugróit, s kissé vontarott lépésekkel a patak medrébe szállott le, liol mintegy elgondolkozva megállott, s hol egy vadászkutya által megtámadt itva, elindult ugyan, de csakhamar ismét megállítva, az oda siető herczegtöl inegkapá a kegyelemlövést, mire végkép összerogyott. Alig hirdeté a kürtök zenéje a hatalmas vad elestét, midőn ő felsege, fiatalkori vadászhévvel, egy szál fán haladva át a folyót, s neliány vizes árkát gázolva — a hely színén termett, hogy e ritka vadászzsákmányt megtekiutse. Csakhamar a mindenfelöl lélekszakadva futó vadászok, urak, s hajtók serege állta körül a rettegett bölényt, a Niebeluugokbau megénekelt ős-vadit, mell)' az időközben requirált parasztkocsira emelve, szállíttatott a vadász-teritőre, hol 1 darab 20 ágas szarvas 5 darab dámvad 1 „ 16 „ „ 5„ vadkan és kani 1 „ 10 „ „ 11 „ encäe és 2 „ 8 „ 9 „ süldő 12 „ mis rőtvad mind ő felsége által elejtve, nyújtóztak a zöld fenyő ágakkal beterített gyepen. A 10 urvadász által elejtett 4 szarvas 16 darab dámvad és . 18 rötvad 36 sertevad pedig mellettök külön foglalt helyet. A kalapjaik mellé cser-ágakat tűző vadászcsapat ezalatt a szemközti oldalon sorakozva, egy éppen ez alkalomra szerkesztett „bölény-vadászindulót" — zenditett rá, s miután még sorba a minden fajú vadnak dukáló „tust" is elharsogtatta: ő felsége — a vadászok és hajtók hangos „hurrah" kiáltásai közt kocsira ült az urakkal, s sebes vágtatasban repüiének a herczeg gyönyörű promnitzi vadászkastélya felé, hol a megtérő vadászokat a herczegi ház hölgyei üdvözlék. A „berlini Sporn" mellynek hasábjairól vesszük át ez érdekes vázlatot, még hosszú sorban számlálja elő az első és részben a második nap elejtett vadak névsorát, mi összesen 1217 darabra rúg. Derék vadállomány lehet ott, hol ennyi felesleget lőhetnek le. Vadrucza vadászat a Sóóron. Mai napság, midőn a gyakran ismétlődő szárazság a művelődés hatalmas karjával egyesülve a mocsárokat egymásután kiszáritgatja, majdnem a ritkaságok közé tartozik Vadrucza vadászatról hallani valamit. Pedig mily kedves anuak megemlitése különösen az oly vadász előtt, a ki főleg azon vadnemek iránt viseltetik előszeretettel, a melyek bizonyrs területektől függetlenek lévén, inkább az egész nagytermészetet nevezik hazájoknak. A mintegy 1000 kat. hold terjedelmű Sóór, a mely részint mocsaras rétekből, részint buja teuyészetii éger erdőből áll, Pozsonytól 1 1 , mérföldnyire északkeletnek, a kis Kárpátok lábainál terül el és Szt. György város tulajdonát képezi. A hegyek között összegyűlő vizek kiesi patakokká egyesülve, mind e mocsárba ömlenek, s esak igen ritkán esik meg, legföljebb rendkívül száraz esztendőkben, hogy e patakocskák kiszikkadnának, és a Sóór mocsár jellemét elveszítené. A hegyekből eredő viz ezen mocsárnak bizonyos üdeséget kölcsöuöz, s talán ennek köszönhető főleg, hogy évenként a íuezák ezrei telepednek le benne és a költésre oly előnyös égeresben fészkelnek. A vadászati jog e mocsáros területen Szt. György városát illeti, a mely azt három éves időszakokra