Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-09-10 / 25. szám

118 VADÁSZ ÉS YEBSEXYLA P. SNPL'KMNKR 10. I860. Klink pony ellet apr. 1. Ruraa méntől vil. p. k. csikót; neve : Galathea. Maloin ellett apr. 5. Ossmond méntől v. p. m. csikót ; neve: Paris. Vethnos ellett máj. 29. Mertin méntől v. s- k. csikót ; neve : Rothhaut. Rolnjungpfer ellett jun. 1. Ruma méntől v. p. k. csikót; neve: Szegfő. Syrmia ellett jun. 1. Loteri méntől v. p m. csikót ; neve : Ternoseco. Mari ellett jun. 26. Merlin méntől v. p. k. csikót, K i m u i t. Romana meddő. Birtok változás: Tamaris megvette gr. Pejaehevich Miklós ezredes ur. Loteri „ „ Breza Edward főhadnagy ur. Kimúlt: Bonassus. Báró Mondel János liadjáiata a nagy kakasra. Humoreszk. (Vége.) III. A kihallgatás. E pillanatban irtóztató köhögés hallatszott az ajtó előtt. Péter vadász, alacsony, zömök ember, lépett a szobába. Az öreg hegyi-vadászok rendesen ugy hasonlítanak egymáshoz, mint egyik ördög a másikhoz. Azonban Péter, ki egykor magasabb uraságok szolgálatában is állott, mostani izgalmas erdei életéből még néhány sajátszerű ismertető-jelt is vivott ki magának. Forradásos, vidra képe számos, noha nem a legszerencsésebben kivivott harezra mutatott a nyers, észnélkiil működő erőkkel, jobb fülét egy golyó sebezte meg, hali ezombjában ott volt még néhány ficzkó, mig a nyirfajd bibiresójához hasonló, vörösbe lángoló orra, a minőre a hegyi vadászok, megfoghatatlan módon, csak nagy ritkán telietnek szert, szükség esetén sugó-könyvül szolgálhatott volna a bűvös vadásznak, midőn Gáspár pajtás igy I ezd énekelni: E fold siralom-völgyében Minden csak szenvedés volna, Ha a veszszön szöllőfiirt nem volna. — Jó estvét báró ur terringettét, hogy elővett ma a köhögés Jobb szeretném, ha már a feleségemet vagy jószágfelügyelönket A báró egészen elképedt. Reményeit fekete gyürü fogta körül, erein kellemetlen érzés borsódzott át. E köhécselő mozdonynyal ejteni zsákmányul egy nagy kakast ? — Lehetetlen. — Báró ur, egy órakor indulnunk kell másfél óráig kell ... erősen .... másznunk. Hanem holdvilág van, .... s szépen mehetünk, . . . ha eső .... nem lesz — Péter ! Ezzel a köhögéssel akar maga engem a kakasra vezetni ? — förmedt a báró a náthás Nimródra. — Hiszen akkor egy dobbal, vagy egy Hoff-féle maláta kivonat-hirdetéssel csak oly jól kiugrathatnám azt. Fiának kell engem kisérnie. . . . — Az én Jóskám .... hisz azt .... katoná . . . . nak vitték. Az igaz, hogy egy veszekedés alkalmával az első fogait kiverték neki. — Majd tetet neki az állam másokat. Aztán meg nincs is rá többé szüksége. Fogatlauul is lehet küzdeni a hazáért, ilát nincs magának vadász-segédje? - Vadász-segéd 1 ... . No hiszen csak jönne az éii környékemre olyan zsivány .... olyan gazember. . . . Vadász-segéd, .... hisz az százszorta roszabb, mint a vadorzó Látom, hogyan működnek azok a . . . . gazemberek a szomszédban Vadász-segéd, .... liisz akkor inkább rögtön — De ugyan Péter — szakitá félbe a báró gyöngéden a felháborodott vadászt — hát nem teljes lelietetlen-e magának ily beteges állapotban — Nem vagyok e'n beteg, uram. A köhögés nem betegség .... a mellett ezer évig is ... . elélhetünk. Ha a köhögést elvesztem, akkor nekem is végem van. Ha azonban a báró ur . . . . egyátalán nem akar engem .... magával vinni, liát majd elküldöm Lidit, a szolgálót. 0 már háromszáz lépésnyiről meghallja a kakas dörgését, .... az ugráshoz is ... . igen jól ért Vadásznak a lánya ő is .... s gyakran volt már atyjával, meg az én Jóskámmal is .... a kakas-dürgésen. — Köszönöm, köszönöm. Az ajánlat nem íosz. Nőm, unakaöcsém, barátaim az országházban, .... az emberek ! Minő borzasztó cancan lenne ez az újságírók számára, a kik még a légy köhögését is meghallják Valóságos ünnepi bohózat. Nyolcz nap múlva Réthy meg Schrecker fénykép kirakatában díszelegnék vadász-öltönyben Lidi mellett, sőt talán még regényben is. A mai regényírók úgyis egészen bele vannak bolondulva a hegységi jelenetekbe, s a hegymászó szüzek eszményitésébe, habár ez utóbbiak már gyakrabban megerősitették is a jövendő népgazdászatot Hogyan, Péter ? Maga köhög Hiába megyünk. Átkozott helyzet. — Vadászott méltóságod már többször is ... . kakasra ? —- Fáczán-kakasra igen, de fajdkakasra még nem. — Ha, ha ! A fáczánt bottal is leüthetjük. De a fajdkakas ! Sajnálom báró ur, de már .... nem marad más hátra, velem kell beérnie .... majd a kakast is meglövi a báró ur, . . . . ha el nem hibázza. Ertem azt ott a liegykanyarulaton. Azokon a fenyőkön áll, a melyek mellett méltóságod két év előtt a szarvasra lőtt De kár volt azért a tíz ágúért A szomszédok, .... öt nappal később, .... söréttel ejtették el. Valóban, szégyen gyalázat, .... a bogy e vidéken a dolgok állanak. A szarvas — Jó, jó ! Az már régi dolog. De a maga köhögése, Péter ! Én ember vagyak, s szánalomra indit. — A inájvaberbaté meg a borz-zsir már készen van Holnap olyan .... csendes leszek, inint az erdei egér. Aztán az a kakas nem ijed ám meg az én köhögésemtől, .... már tízszer megloptam és elhibáztam őtet — itt már majd megfulladt szegény Péter — lianem azért egyáltalán nem akart kereket oldani. — Hát a másik ? Unokaöcséin két kakast emiitett. -— A másik a nagyvágásban vau, .... a hol a báró ur két év előtt a rókát — Elhibázta — egészité ki a báró haragosan. — Hibázni mindenkinek lehet. Nincs vadász, a ki mindig találjon. Istenünknek sem sikerült minden. Legalább a Genus liomo-nál. Péter, magának olyan emlékező-tehetsége van, mely nekem erkölcsi felháborodást okoz. Mi vau a másik kakassal ? . . . Különben kár is felőle tudakozódnom, miutáu a „bizonyos" még ugy is felbök közt lebeg. — A másik kakas a földön diirög, s azt nem kapjuk meg olyan .... könynyen. Aztán meg azt gróf L., a ki mindig .... ide szokott jönni vadászni, ... . már kétszer megleste, s egyszer rá is lőtt. — De hisz az a kakas nekem volt szánva. — Urunk azt hitte, bogy a gróf ugy sem fog találni, s igy .... átengedte neki a földön diirgő kakast. — Mily tapintatlan emberek ezek a vadászterület nélküli vadászvendégek. Valóban olyanok, mint a Scliulbof-féle hordozható cső-kutak. Mennyit kell miattuk szenvednem. No, Jancsi, most mit csináljunk ? Az esővel nem sokat törődöm, de a nedvesség, az kellemetlen. Mig én a csalogatásokon kivül még majd nátbalázt is hozok le magammal, addig te itt horkolsz, mint egy gulyás. — En azt hiszem, méltóságos uram, jó lesz próbát tenni, ha már egyszer itt vagyunk. A puskát megtöltöttem, s már benn is van a tokban. Mit mondanának a városban, lia . . . . — Jó, jó ! No, Isten neki. Tehát a liegykanyarulatra. Jó éjt, Péter gazda. Már ismét köhög, hogy még az ablakok is rezegnek bele. El ne feledje a herbatheát, meg a ... . crocodil-zsírt. Jancsi, igazítsd meg az ébresztőt, én most lefekszem. Szép kilátás. Még mindig esik. Az égen egyetlen csillag sincs. Idejövök, c akiiem életveszélylyel, e félreeső vadonba, megvetem népképviseleti kötelezettségeimet, .... no azt ugyan többen is teszik az országházban, hogy egy álmatlan éjt töltsek zajos paraszt-korcsmában, s hogy egy tüdővészes természet-baráttal platói éjjeli-sétát tegyek az esőben begyen völgyön, árkon bokron, kő és hóbalmokon keresztül Tu l'as voulu Goorge Dandin ! IV. A kimenetel. Az ébresztő zöreje felcsendült, s vele egyúttal felharsant a reggeli zene is, melyet a zenészek egyátalán nem akartak elengedni a bőkezű vadászvendégnek. Az ujongás a korcsmában éjfélig tartott, s a bárót csak most kezdte az álom elnyomni, mikor már eljött az öltözködés ideje. Káromkodva ugrott ki ágyából. Jancsi a reggeli elkészítésével foglalkozott a konyhában, s igy a méltóságos báró kénytelen volt füzöczipöit sajátkezüleg felhúzni. Ilyen dolog az ideges emberre már a nélkül is háboritólag hat, még akkor is, ha Patti Sarolta énekelné hozzá a legszebb áriák egyikét. Mikor aztán a báró már negyedszer fűzte a sziját az ellenkező lyukba, s a vándorló taboriták odakünn a népliymnus legmagasabb pontjára értek, már akkor aztán elhagyta a bárót minden türelme, s felhagyott a martyromsággal. Ilyen pillanatokban el szokott térni rendes beszédmodorától, s csupán magvas főnevekkel igyekezett idegizgatottságának kifejezést adui, melyek a tüdő lehető legmagasb megerőltetése által támogatva, rendesen tekintélyes hatást idéztek elő. Ha e közben a viharcsengetyii kitombolta magát, a nyugpont újra ismét visszatért, miközben a külvilágnak még legkellemetlenebb benyomásai is nyomtalanul siklottak rajta keresztül. Péter gazda pontos volt, s a bárót már azon helyzetben találta, melyben haragja nyugpontot talált, s kedélye csendes volt. Daczára annak, liogy fél arczát bekötötte, hogy igy az éles r. ggeli lég belélegzését meggátolja, a gyógyerejü növény s az állati olaj hatása nem igen volt észrevehető a vadász beteg tüdején. De minthogy a báró politikai és házassági életében eléggé tapasztalta e's érdemesíteni tudta a viszonyok hatalmát, lelkét megadásra birta, s gyorsan felöltözve indáit, a vadászszal az erdőre. Sürün és mogorván terült el a köd a lapályon, áz eső kissé szűnt ugyan, de helyette koronkint szél és jég keletkezett, mely a dürgés helyére vezető utjokban mind erösebb lett. Hogy utjok még regényesebb legyen, a szemérmes hold ma gyengélkedőnek jelentette magát, s Péter gazda, bizva némileg a naptár jövendőléseiben, a lámpást otthon feledte. Keserves utazás volt ez. Hogy mit érzett a báró czapolása közben, azt nem lehetett kifürkészni, miután hallgatás parancsoltatott az egész uton. Azonban előre lehetett látni, mily mértékben fogja élvezni a körülményeket ingerlékeny természeténél fogva, s csak nagy nehezen sikerült néki a meszes erdei ut mély vizmosta árkain áthatolni, s még nehezebben a vágáson nagy számban szerte-szét beverő fatörzseken keresztül-kasul mászkálni. A kellemetlen idő folyton tartott, a rosz ut s a nehézkes menet a gyaloglást jóval nehezebbé és hosszabbá tette, hanem azért vadászaink ínég miudig elég korán értek a dürgés közelébe. Keletről még alig kezdett pitymallani. Egyetlen egy madár sem volt látható. Még jókora utat kellett hátrahagyni, s a rosz ut, a báró bizonytalan lábaival egyetemben, nem t.ürt halasztást. — Báró ur — mondá Péter halkan — abban a kis kecskekunylióbaii jól kiköhögöm magam, a puskát kiveszem a tokból, a tokot pedig ott hagyjuk, mig visszatérünk. Mindjárt tovább megyünk, csak méltóztassék egy kissé várakozni. Nem csekély gyönyörűség a csendes reggeli szürkületben, midőn az erdei éj csendjét semmi nein zavarja, csupán a néha-néha megjelenő vad, vagy az itt-ott felébredő éueklö madár hangja, — mint ha az ember ilyenkor egy kakas diirgő helyének közelében tudja magát, fegyverrel kezében. Azonban kétségkívül, kevés városi vadászkedvelü lesz, kik ily gyönyör után vágyódnának olyan viharban, mint a mai, mert cpen a mint Péter gazda a I kecske-kunyhóból kilépett, a finom jég ismét oly | erővel csapott a már a nélkül is bőrig ázott báró ari cz.ába, bogy ha a fajdkakas fényes nappal, egy ál-