Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-09-10 / 25. szám

SEPTEMBER 10. 1869 VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. 119 latseregleti állványra helyezve, tiz lépésnyire állt volna előtte, még akkor sem látta volna meg. De a báró ereiben igazi vadászvér csörgedezett, a az utókor nem fogja tőle megtagadni az erre vonatkozó bizonyítványt. Péter gazda nyomát figyelemmel kisérve, végre mindketten egy kis térre jutottak, mely magas fenyőkkel, bérezi galagonyával és veres-fenyővel csak ritkán volt benőve. Ez volt a dürgés tere. Az eső megállt. Pár lépéssel a tisztás előtt, átnyujtá Péter a bárónak felhúzott csappantyús fegyverét, s azzal hátra fordult, szorosan a diadal-bizonytalan vadász-vendég háta mögött maradva, s erősen megragadva annak kámzsályát. A báró kissé furcsán érezte magát e műtéteire. Ha az a városban történik véle, bizonyosan constabler után kiáltott volna. — A fejet nem szabad mozdítani, erősen kell állani és ... . engedelmeskedni — mttogá Péter gazda, légsűrítő készületét kissé szellőztetve. A regg már derülni kezdett, a báró, lélekzetét visszatartva, figyelt. — Látja őn ott azon a fenyőn, a kőrakás mellett ? — kérdé Péter ismét ballkan. — Nem — viszonzá a báró. Egy rántás a kámzsán, jelezte Péter elégedetlen•ségét. — Ott azon az ágon, mely a kőrakás fölött, egyenesen a mogyoró-bokrok felé nyúlik ? — Nem — lön ismét a válasz. A kámzsa megrántását most már meglehetős lökés Is követte. — Ahun ni, most kinyújtja a nyakát Még sem lát semmit ? A báró most csakugyan észrevette a kakas homályos körvonalát. A kakas elkezdett csattogni, először, másodszor és harmadszor, mindig gyorsabban •és összefüggőben. A báró egy hangos, tiszta esettentést hallott, egy erős nyomás hátulról, ket hatalmas lépéssel tolta őt előre, s ugyanaz a vaskar isme't szorosan egy helyre ezövekelte , ínég mindig hallja a sziszegő zaj utóhangjait. E jelenet kétszer-háromszor ismétlődik, mindig világosabb kezd lenni, a madarak vidáman énekelnek, a két vadász a kakas lőtávolába ugrott, s egy hatalmas hátbalökés tudatá a báróval, miszerint a nagvszerü pillanat elérkezett. Bum ! Péter örömrivalgása felhangzott, s a hegykanyarulatot meszsze tulharsogú, a báró lázas ingerültségben volt. Látta a kakast a fáról leesni, Péter gazda már fel is kapta, a zsákmány bizonyos volt, hanem egy pillanatig nem a biztos diadal érzete volt az, mi kedélyén uralkodott. Valami gyanús sejtelem borzadálylyal futott át idegein. Ez az örömrivalgás nem jöhetett Péter gazda beteg melléből. — Itt a kakas. Gyönyörű kakas, báró ur. A bepólyázott tömkelegből egy liernyóbáb bontakozott ki. A báró, csaknem magánkívül, jó ideig bámult hol a kakasra, hol az ál Péterre. A válódi épen most mászott elő a fák közül. Lidi nem először bujt a zergebör öltönybe. A vadászöltöny igen csinosan ált rajta, kivált midőn a ktndöt levette arczárói, melylyel a báró fegyverét kezdé törülgetni. — Bocsánat, báró ur — mondá Péter, miután légzőszerveivel egy ideig fegyverszünetet tartott — m i ketten meg nem kaptuk volna a kakast. A kecske-kunyhóból tehát Lidit küldtem a báró ur után. — Báró ur, én tüzzeni-e fel a bokrétát kalapja mellé, vagy Péter gazda ? — kérdé a hernyó-báb. A báró lassankint magához tért bámulatából, s csakhamar örömsugár ömlött el arezán. — Neked köszönhetem a kakast, Lidi. T ég e d illet a jog, a vadászérdemmel engem kitüntetni. A dijról nem fogok megfeledkezni. — Báró ur, a dijt köszönöm. Hanein ha Józsit ki tudná szabadítani a katonaság alól. Négy hét múlva kellett volna menyekzönknek lenni. Rajta leszek, s a kiházasitást é n fogom eszközölni. De senkinek sem szabad tudni erről a históriáról, és legkevésbé Jancsinak. Értettétek? Lenn a völgyben ismét a vadzenészek üdvözölték a bárót, ki Péter oldalán közeledett a vendéglőhöz. Ezúttal nem korlátozta művészetüket a báró kedvetlensége, ki rövid tartózkodás után a legkellemesb hangulatban utazott vissza Pest felé. A második kakasról határozottan lemondott báró Mondel János.*) S LYMOSSY PÁL. Máramarosból. A bérezés Maramaros azon részébe vezetem az olvasót, melyet szegénységei miatt egy bizonyos utazó Eldoradonak nevezett; azon részébe, hol évezredek óta bő kincsforrása létezik több válfaju apró és nagy vadnak, az északkeleti hegységek közt fekvő, mintegy 600 lelket számláló Lisziczova vagy is Rókamezöre, melynek eredete a múltban vész el, s valószínűleg bon alapító Árpád apánk idejére esik, ki a Lythvaniából és Podoliaból magával hozott rutheneket, kiket bárdosoknak használván, később a kárpátalji bérczeken telepitett le. Meddig éltek ezek Nomád és Nimród életet, s hogy képződött a vadász, pásztor és juhtanyákból Lisziczova, Rókás, vagy is mai nevén Rókamező, a megyei Codexek erről keveset mondanak, elég az hozzá, a Dolliáttól 2, Huszttól 7 mértföldnyi távolra eső Rókamezön vagyunk ,. bámulva a táj gyönyörűségét és miveletlensége't. Csak a tájról s természeti szépségről szólok, mert a lakosok állapota, kevés kivétellel, szánalomra méltó, s fájdalmas érzése kelt minden emberi szívben. Hja ! liiába, a hol a lomhaság ütötte fel, kevés kivétellel bűnös fészkét, a ritka talajú föld éppen ugy, mint a sziklára vetett mag, kettőztetett szorgalom nélkül, a lakosság napi evökenyerét sem biztosíthatja. Amit azonban, részben saját hibájuk miatt, tőlük a sors megtagadott, más oldalról bőven kárpótolni látszik, bizonyságot erről Noéli uram kényelmes állapota, dobosz erszénye és raktárai tesznek. Egy adag kábitó italért ide szállíttatnak vegyes vadbőrök, finom vegyes fajú aszalt gombás, töméntelen biikfa tapló, ide eveznek le a nemes pisztráng halak sokasága, s ha a mogyorótermés ideje bekövetkezett, mint a méhraj száll ki Noéli uram lakából s esténkint megrakodtan ismét jő vissza ama bünbarlangba, a hol nectár helyett mérget szivnak he, minek annyian áldozatai lettek. Az ekkint összehordott vagyonra Noéli uram kaján szemeket vetve, mig ennek szerzői foszlányokba burkolva, összekarmolt s véres testtel, üres gyomorral, de kábult fővel e helyről távoznak, addig Noéh az „Ali gemeiner Anzeiger "-be betekintvén mintegy tájékozásul, s midőn a bünbarlangra az est fátyolát veti, a calculus kész, 3 róka, 2 nyul, 1 borz s egy medvebőr, miután September lévén, értéktelennek nyilváníttatván, 5 ftért, 30 — 40 véka finom gomba, miután alig ad ki 20 font aszaltnál többet, 3 — 4 írtért, 5 — 6 véka szárított tapló 3 frt, 20 — 30 db pisztráng, miután apró, 1 frt, 30 véka mogyoró, miután bőven termel és férges, vékáját 40 krjával fizetve vétetett, 1 2 frt, a napi kiadás összege 25 frt, ebből a kiszolgált italnál nyert tiszta hasznot 7 ftot levonva, valóságos kiadás 18 frt. De lássuk Noch uramat a vásárról visszatérten : eladatott 3 őszi róka 3 írtért, 2 nyul 40 kre'rt, 1 borz 1 írtért, 1 medve 18 írtért, 20 font aszalt gomba 10 frt, 6 véka bükfatapló 12 frt, 20 db pisztráng, 10 db házánál fogyván el, 5 frt, 30 véka mogyoró 45 frt. Összesen 95 frt 40 kr, levonva a kiadást, 18 frt, tiszta ha szonnak marad 74 frt 40 kr. Noéh uram felkiált: Manie, est ist guter geseliäft. A tudatlan nép érdekét tekintve, fájdalom, Noéh uramnak évenkint sok ilyen napja van s ki e kis hasonlításban kétkednék, ismerkedjék meg a helyi viszonyokkal s tekintsen be egy-egy ilyen hitvány fészek tűzhelye körébe, elég szomorú, szavaim igazságáról meggyőződik. No de vessünk fátyolt e képre, min ugy is csak a népnevelés segit, s haladjunk czélunk felé. Rókamezö gróf Telekiek birtokát képezvén le egészen Dolha, Polvána és Zadonya tájáig, alván a birtok jobbára rengetegből s havasokból, terjedelemre mintegy 64 ezer holdat foglalnak. Rókamezön szintúgy mint Dolhán, az uradalomhoz tartozó vasgyár találtatik, mely ujjabb időben szeszgyárrá alakíttatván át, s a népre nézve, ki nem a könnyebb végét keresvén a munkának, áldást hozó, s virágzásnak indult kisszerű üzlet. A szeszgyári munkások jobbára szepességiek lévén, kik közt többen mint kárpátalji lakók , a pórvadászszal szövetkezve, *) 15 huraoresp utolsó része históriai. I mikor ezek szerit tehetik, szenvedélylyel űzik e léI lekfrisitő nemes mulatságot, a vadászatot. Az ura1 dalmi épületek közt van egypár tisztilak is, száljunk ezek egyikébe, hol időnkint az uradalmi főerdész tanyáz, tervezzünk a holnapi hajtóvadászatról s nézzünk szét e barátságos lak elöl előttem mindig kedves emlékű tájra. — A szélbeli begyeket lezajlott időknek omló emlékei boritják, melyekhez zűrben elvesző tündér és óriásregéket csatolt a nép képzelme. A rengetegek titkaiban természeti erők meglepő müveit, játékát fedezi fel a búvár. Itt van a Voloszánka Vulkanismus ősi képlete, mely — mint bazalt-szikla, a földképződés tudományos tanának egy élő és szóló bizonyítéka : ép oly szálka lehet a sötétség lovagjainak szemében, mint hajdan Galilei tana. A rengeteg mélyedései takarva jávor, kőris, fenyves és bükkesekkel, mint egy sötét vonal húzódik el a szemlélő előtt, esyike ez a természet annyira csodás játékainak, s jobbra a felhőket sebző tölcsér alakú csúcsokon át megtekinthetjük, melyek repedéseiben sokszor évezredek előtti kornak a növény- és állatvilág oly kövületeire találhatunk, melyeknek alakját nem birja kigondolni az emberi képzelet. — Megyénk egyik korona városa Visk, a Tisza jobb partján fekszik, délnek kinyúló bérczei Szathmár s Ugócsa megyével határosak, a határvonal alatt fekszik Turóez községe, liol szorgalmas bányaigazgató T. F. barátom egy alátörés alkalmával valószínűleg a vizözön előtti időből, meglehetős mélyen a föld gyomrában egy hat láb hosszú kövült, ember vagy mammutéhoz hasonló csontvázra talált, a koponya és lábszár üregeiben gazdag arany-lerakodással. Sajnos, liogy a bányász kezek által — mire az igazgató által észrevétettek — darabokra zúzattak, mégis, mint tudom, a gerincz és lábszár-kövülésekből muzeumunknak is jutott. — S ha végig kóboroltuk a földnek felszínét, rettegve a lialált, életveszélyes szirteken, dobogósában elálló szivvel, vadregényes vidéken, gyönyörködve gyakran, félve néha, de elbájolva mindig ; ha ismerős gyanánt köszöntünk minden fát, minden követ vagy sziklát, a természet és emberi kéz minden müvét, a havast , vagy az innen fakadó kristály tiszta patakocskát, melyeknek mindannyia egy egy éden és megannyi idyllinek színtere, — ha többet ismerünk mint maga a nap, mely kiszámíthatatlan idő óta eljő ide hiven és folyton, hogy éltessen és liervaszszon, de sugaraival még sem hatolhat mindenüvé: — mindent mégsem, sokat, igen sokat még nem ismerünk ! — Mily sok van a fold felszínén, a mi előttünk ismeretlen, vagy ha ismerős is, becsét nem ismerjük, s mi minden rejlik még a föld alatt az örök sötétség világában, hozzáférhetlenül! Hja, az ember csak durva anyagból, vagy talán éppen sárból van gyúrva, s mégis gyarlóságánál fogva sokszor többre becsüli magát a természet alkotójánál. — E vidék áldott nemcsak azon sokaságú vad miatt, mi rengetegeiben tanyáz, u. m. szarvas, őz, serte vad, medve, liiuz, farkas, zerge, róka, vadmacska, vidra, borz, a nyestek különféle fajai, siketfajd, nyirfajd, magyaros tyúk, fogoly, szalonkák vegyes fajai stb. stb., mint már elöbbeni levelemben is említettem, de gazdag és áldott ásványilag i«, többek közt csak azt említjük, init az egész világ liirében ismer. Ki ue tudná széles c hazában, liogy a megyénkbeli sótermelés a magyar koronának egyik gyémántját képezi. Igaz, ezek innen keleti irányban meglehetős távolra miveltetnek, de kérdés, lia valamely tetőn niegálapodunk, nem rejlike lábaink alatt még nagyobb kincs ! Szerencse, liogy el van rejtve ! A nélkül is sokan veszitették érte nemcsak élteket vagy eszüket, de mindezeknél drágább vagyonukat — a becsületet. Rókamezőtöl éjszaknak, a szolyvai havas szomszédságában, mely alatt ihletett kebellel ált már annyi utazó termeszetba'át vagy vadász, imposant alakjával meredezik égfelé a Futna, Priszlop és a Pereluesánszki hegyek ; ékeiktől nincsenek megfosztva, legfeljebb kalapjaikat verte le az éjszakról áramló vihar, hagyván e helyett gazdag fii szőnyeget, mi dus legelőül szolgál imitt-amott elszórt juhnyájak vagy ökörgulyáknak, s ha a vadász a közeli hegyek bármelyikénél áll ineg, miután a völgyek mintegy össze folyni látszanak, ismét meglepetés vár reá a sokszorosan viszliangozó havasi kiirt zajos hangja által, melyet az éjszaki légáramlat messze vidékre szétröpit. E hangok hallatára feledve van minden bú vagy csüggedés, felvidul lelke s fürkésző 25*