Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-11-30 / 33.szám

534 ladtak nyomán; még is eljöttünk rajta egész a határ szélén levő kukoriczáig, hol azonban a ravasz a faképnél hagyott bennünket. Már felhagytunk keresésével és haza felé indultunk, midőn egyik társunk ismét megpillantja a kullogó rókát, s mi azonnal nyomára sietünk a falkával; ö sem volt azonban rest, s ugyancsak vitte a bokrétáját; de a szél mindinkább erősödvén, s a szimatot elhajtván, az ebek nem tudtak tovább hajtani, és igy mégis fel kelle vele hagynunk. Szerda nov. 11-én a lepsényi ebólaknál találkozott a nyul falka. A be:nyöi major alatt ugorván nyulunk, egyenes irányban majdnem Füle falu alá vitt, itt azonban más két barkászó koma ugorván, szimatjuk annyira összekeveredett, bogy ismét más nyul keresésére indultunk. Futam 21 perez. Második nyulunk a polgárdi határba sietett es egy kukoriczában megfeküdvén, néhány perczig tartó szünetünk volt. Falkárunk azonban kiugrasztván, innen a besnyői batárba ment és a vasútvonalon átkelt. Itt vidékünkön ritkán előforduló magas ugrás kínálkozott, a vasút két oldala korláttal lévén elrekesztve. Nyulunk azonban a vonal mellett levő árokban szaladgált fel és alá, kutyáink nyomban lüánna, mig végtére a tul oldalra kitörve, pár ezer lépés után elfogatott. Futam a szünetelés levonásával 25 perczig tartott. Harmadik nyulunkat a vasúton túl vévén fel, ez az akadályverseny-pályán keresztül a fülei határba vitt. Itt igen változatos s átmetszett vidéken keresztül a lepsényi szőlőkbe hozott vissza, hol egy pineze ajtó előtt megadta magát. Futam minden szünet nélkül 22 perczig tartott. Péntek nov. 13-án találkozó Déghen , a róka falkával. Rendkívül hideg és szeles idő, mégis szép számmal gyültünk össze. Több jó rejtet, ugy szinte a fáczányos kertet is átkeresvén, de rókára nem akadván, szívesen jöttünk be a kandalló tűzhöz, s e napon épen nem is vadásztuuk. Szombat nov. 14-én a nyul falka a polgárdi kastély előtt találkozott. A községi földeken ugrott nyul igen sebes iramban az ecsi határban levő kukoriczába ment, melyen azonban falkánk minden tétova nélkül keresztül hajtván, a tarnóczai nagy határárkon át ismét vissza a polgárdi községi földekre hozta. Itt a falka nyulukat meglátva, még sebesebb iramban haladt a cséri határig, bol a benczét el is fogta. Ez igen sebes futás szünet nélkül 35 perczig tartott. Második nyul csakhamar ugorván, a cséri batárba ment át, hol több jó ugrás kínálkozott. A túlsó határárokban nyulunk azonban megfeküdvén, falkánk rajta tul hajtott. Meglehetős sok időt tölténk el mig rájöttünk, bogy nyulunk egyenesen vissza felé ment; ugyanazon árkokon ismét átkelve tehát, a polgárdi parasztföldekre és innen ismét Tarnócza felé vitt, s ott egy töretlen kukoriczába menekülvén, vadászatával felhagytunk, lovaink ugy is már fáradtak lévén. Futam szünettel együtt 53 perez. Nyilt levél Báró Podmaniczky Frigyeshez. Téglás , nov. 4. Kedves Frigyes bácsi! Mint már önnek értésére eshetett, az ősznek néhány hetét Szabolcsban töltém, egyrészt: bogy a már sokat emlegetett szabolcsi nyulakkal tökéletesen meg-