Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-02-10 / 4.szám

VAD ASZ- ES VERSENYLAP. Hétfőn, február 10. 4. szám. Tizenkettedik évfolyam. 1868. Vadászrajzok a mohácsi Margita-szigetből. Havas Sándortól. (Folytatás.) October 22-én. A szigeten idézésünk idejére nekem magamnak egy „szállást" rendeltek tanyául, mely az uradalmi háztól pár száz lépésnyire, egy kis magaslaton magában áll. Ennek egyedüli lakója a sokácz gazda ha, nappal a juhokat őrzi, este hazatér, a szobám mellett levő pitvarban lefekszik, s hogy éjjel meg ne fázzék, a pitvar sarkában egyre szítja a tüzet. Holmimat a bőröndből kirakva, s kedvem szerint elhelyezve, ugy éreztem magamat, mint otthon; a szénából készített ágyat piáidéin és bundám segítségével jól megvetettem, s már korán reggel kipihenve ébredtem föl. Ez napon a vadászatra már csak öten indultunk el, három vizslával. Itt maradt mohácsiak kedvéért, kik az nap szintén haza készültek, a lögi szállások felé mentünk, melyek a városnak ép fele útjában esnek. Ez a Lög vagy Lök tulajdonkép a Dunának egyik holt ága, mely az egész szigetet épen ketté metszi, s melybe részint a rihai, részint pedig a földvári tóval összeköttetésben lévő, s az egész szigeten öszszevissza tekergő számos érfenék szakad. A Lökben mindig annyi viz van, hogy a két part között fából vájt lélekvesztőkön tartatik fenn a közlekedés, minőkkel az itt sorban épült vagy 15 szállásnak mindegyik gazdája el van látva. Mi azonban egy lelket sem láttunk, mely átvitelünkre ajánlkozott volna. Magunknak kellett tehát gondoskodnunk arról, hogy a túlsó oldalon levő göröndökre jussunk, s előrántva a legközelebbi lélekvesztőt, előbb ketten ültünk bele, s azt nagy bajjal a néhány hüvelyk nyi mély vizén, de annál tömöttebb iszapon átvonszolva, egyikünk kiszállott, a másik magában visszament, s áthozott mást, ki ismét a furcsa jármüvei tartozott visszamenni, mig mindnyájan a túlsó parton együtt valánk. 53 J