Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-07-20 / 20.szám

324 gadni, hogy itt is javulás történt — majd mindjárt meghalljuk, hogy mikép és miért, — mert még az én fiatal koromban igen nagy szerencsének tetszett, ha az epsomi gyepen egy óra alatt sikerült megindítani a mezőnyt. A megboldogult lord Bentinck Gy. vetett véget e hosszadalmas komédiának. Elvállalta maga az indítás nehéz mesterségét — de cuik teljhatalommal: bogy a jokeykat tetszés szerinti pénzbirsággal büntethesse, s ha párszor ez sem használt — némelly pályákról egyideig eltilthassa — s ő volt az első, kinek sikerült nagyszámú mezőnyt egy kurta V„ mfdnyi futamra az első kísérletre elinditbatni. O szabályul vevé, hogy a lovar ellenvetéseit figyelembe sem kell venni — mert akkor ki nem fog rajtuk senki, s hogy a mit az inditó mond — az ellen nincs mit tenni. Ez a dolog theoretikailag elmondva nem igen alkotmányos zamatu ugyan — de gyakorlatilag igen hasznosnak mutatkozott — s eredménye mindenkit kielégitett. Szükség is volt e dracoi szigorra, mert a 40-es évek óta a futamok és az abban résztvevő lovak száma még egyszer annyira felszaporodott. Igy például a hougtboni-versenyek alkalmával naponként átlag 10 futam van, s ha ezek mindegyikének elindítása 1 óráig tartana — úgy ott maradhatnánk éjfélig. 1862-ben javaslatba hozatott, bogy a versenyszabályok 72-ik pontja, melly a lovarok 3 első kihágását pénzzel bünteti — eltöröltessék, s e helyett a jockey működése felfüggesztessék; ez azért történt volna, mert mindenki tudja, ki ismerős a gyep-viszonyokkal, hogy a pénzbeli büntetést ritkán a jockey zsebje bánja meg, hanem rendesen az idomitási költségekbe irják. Sok tulajdonos örömmel fizetne 25 fontot egy előnyös indulásért. Hanem akkor nem fogadták el e javaslatot, s a következő tavaszszal az indulások rosszabbak voltak mint valaha. 1863-ban aztán a Jockey-clubb egyhangúlag elfogadá az előbb elvetett javaslatot. A fölfüggesztés az egyedüli segédeszköz ez ügyben. — Most, mióta Mr. George viseli az inditó tisztét, igen kf^vés panaszunk van,*) kivéve néha a houghtoni versenyek vége felé, mert hát ekkor már a fölfüggesztést nem veszik annyiba. Nincs nagyobb rendetlenség mint a vidéki pályákon. **) Az igen nagyrabecsült indítók többnyire jómódú urak, csak hogy nem e hivatásra valók, a lovarok előtt semmi tekintélyük sincs, mi nem csoda; az illy vándor had, ma itt, holnap ott» hol már az illy inditó nem találkozhatik vele — fel sem veszi őt, s azért is előre rúgtat, a többi utánna, s a szegény inditó mit tegyen — leereszti a zászlót, nehogy még ki is nevessék; — a közönség pedig szidja őt, s ki nem beszéled a fejiből, hogy pénzbeli érdekből engedte ezt a nyughatatlant előre. A pályabirák sem segéllik őt eléggé e nehéz hivatásában pénzbüntetések és fölfüggesztésekkel — s aztán igy terjed a demoralisatio tovább. E hivatalra egy tapasztalt s a gyepen jól ismert ember szükséges, ki elég tekintéllyel legyen felruházva , s ki valamennyi egy osztályba eső gyepen gyakorolhassa hivatását, úgy hogy a jockeyk ismerjék s tudják, bogy sehol sem menekülhetnek előle, de meg *) Nálunk hálistennek hasonlóan szerencsések vagyunk, mióta Cavaliero ós Festetich P. urak működnek. **) Nálunk e részben sem hallunk panaszt.