Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868
1868-07-20 / 20.szám
325 szokva is legyenek az ő egyszerű s könnyen teljesithető szokásaihoz, igy aztán nekik is könnyebb az engedelmeskede's, mert bizalommal vannak képességéhez. A nagyobb pályák összeállhatnak s az illy használható embert évenként 5-600 fonttal honorálhatják, s ez összeg, higyjék el, jól fog kamatozni. Mert nincs nehezebb és több bizalmat kivánó tisztség a gyep körében, mint az inditóé, ha azt pontosan és lelkiismeretesen betölti. Sokszor összezördül a türelmetlen lovarokkal s sokszor görbén néznek rá ezek tulajdonosai , kik inkább hisznek cselédjeiknek s azok fölfüggesztéseért neheztelnek reá. A mi a lovaglás módját illeti, ahhoz a jártatás helyes megitélése, könnyű kéz, türelem, hidegvér és merészség szükségesek egy lovarban. A rövid versenyek elrontják a fiatal kezdőket, mert mindenikük vezető akar lonni illy rövid útra — s aztán fészkelődnek, mint a kéményseprők a szamár hátán. — Soha sem láttam rosszabb lovaglást mint az 1866-ki ősszel néhány íiatal lovartól, kik pedig hires lovakon ültek. Három nagy futamot vesztett igy el egy nagy reményű fiatal lovar, mert nem tudott várni s lovát korán agyonbajtotta. Beszélhet az ember ezeknek a fiataloknak, hogy az utolsó szuszt mindig megtartsák ; ha egyenest megparancsolod is nekik, hogy váljanak az utolsó pillanatig, még is a nyerpont előtt már 50 öllel előre rúgtatnak, vezetnek és a türelmesb jockey az utolsó szuszt is kiveszi belőlök s aztán — egy fejjel megveri őket! Száz verseny közül 90-et illy módon nyernek meg, s 90-et amollyan módon vesztenek el. Parce puer stimulis et forlius utere loris. Ember emlékezet óta ez a legjobb szabály. Ha valaki futásban kitűnő lovat bosszasb távolságra nyargal, vegyen magának példát az agárról midőn az nyulat kerget. Az agár csak olly sebességgel fut, hogy a nyúlnak nyomában lehessen, s hogy minden perczben meghőkölhessen, ha az félre fordulna; ezentúl meg nem erőlteti magát, csak arra vigyáz, hogy azt, mig el nem fárad, orra elől el ne veszitse. Bár a kutya tudja elejétől fogva, hogy ő sebesebb a nyúlnál, de azért nem szeleskedik neki, mert tizszer is elhibázná, kifáradna s utoljára a riyul győzne. Igy azonban ő vár, ő tíirelmeskedik s csak az utolsó perczben — ha az lyukhoz érne — ugrik eleibe. Ha ezt a taktikát a fiatal lovarok fejébe lehetne töltögetni, ugy veszteg maradnának lovaikon, mintha oda enyvezték volna őket, s csak a távoszlopon belül kisértenék meg a versenyt. E helyett azonban már a pálya felén lázba esnek, a nyeregben ide oda hajlongnak s.a lovat korbácsolják, a helyett hogy csendesen ülnénén ek s a lovat féken tartanák. *) Egy becsületes s mesterségét jól értő lovarnak meglehetős kilátása van jómódúvá lennie, hanem az egyenes sziviiség s a becsületesség elmaradhatlan kellékek. 1865-ben határozatba ment, hogy a jockeyk régi szokásként második és harmadik úrral is szegődhessenek lovaglásokra, persze a sorrend kellő ligyelembevéte*) Ki ne emlékeznék e részben hazai gyepünk egyik volt legjelesb urlovarjára, a gyeptől fájdalom pár év óta visszavonult gr. B. I.-ra, ki mindvégig megtartá e jó szokást, s kit nem egyszer láttunk a nyeroszlop előtt pár öllel éppen az illy nyugalmas ülés s lova nyakának párszori legyintése által versenytársait lerázni.
