Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-07-20 / 20.szám

319 úgy búg, s e bugást hallani 3—400 fióktól folyvást, szakadatlanul, ki vékonyan, lq vastagon — lehetlen hogy kaczagásra ne fakassza az embert, kivált ha még látja, hogy nyújtják ki mindnyájan bosszú nyakukat, s nézegetnek nagy sötét golyóbis szemeikkel hol az egyik hol a másik fészekbe, majd a távolba, közbe közbe nagyfejeikkel egyre bólintgatván — mint valami chinai pagodl. Az öregeknek van dolguk inig e falánk magzatjaikat megtömik, mert olly sok evők, hogy majdnem hihetlen, s csak kitűnő szervezetű gyomruknak köszönhetik, hogy ennyi eledelt megemészteni bírnak. E falánkság által azonban a cormoránok nagy kárt okoznak a halászatnak, különösen pedig a csikászatnak, mert csupán csak ezeket eszik, s ezek fogásában egész a művészetig vitték, úgy hogy e sikamlós jószág sem menekülhet előlök. S ha tanyájok közelében már ki vadászták őket, úgy 4— 5 mértföldnyire is elcsatangolnak, hogy fiókáik kényes gyomrát kielégítsék. Igy a többi közt, midőn a pudaglai gyarmat legfőbb virágzásában volt, Uckermünde és Wolgast körül halászaton érték a cormoránokat. Fangeltől mintegy két mfdnyire, Coserow falu martjainál feküsznek a hajdan elsülyedt Vineta város romjai a tengerben. Az ottani kősziklák közt és alatt szokott a csikók tanyája lenni, s e hely körül sürgölődtek a cormoránok leginkább. Lebuktak a vizbe, néha több perczig a viz alatt voltak, s aztán egyszerre felbuktak a vizszinére, csőrükben egy-egy ficzkándozó csíkkal. Sajátságosan mulatságos kis gymnasticát űznek aztán, még egy illy csikót lenyelnek, előbb ugyanis magasan a levegőbe dobják, elkapják, ismétlik, s e gyakorlatot mindaddig folytatják — mig a esik fejjel előre esik be a szélesen kitátott torokba; erre aztán a csikót lenyelik annyira amennyire begyük engedi, mig a többi csőrükből oldalt kilógg. Igy repülnek fel a magasba nyil sebesen fészkeik felé, hol a golyóbis szemű fiókák megkettőztetett fütyüléssel és tátott szájjal várják őket; az a boldog a melyik előbb megkaphatja a esik lelóggó farkát, s húzza ki nagy falánksággal annya begyéből, — mig a másik rendesen csak azt iesi, hogy mikor jön már a esik feje, s azt bekapva — hihetlen gyorsasággal nyelegeti utána a többi részt — ugy hogy, bár amaz előbb kezdte, mégis egyformán a esik közepéig érnek, sitt aztán egjmás szemébe pislogva, egymást ránczigálva s fejőket rázva addig bajlódnak a csikkal, még az kétfelé szakad s ők súlyegyent vesztve hanyatt vágják magokat; de csak hamar feltápászkodnak s nagy gyürközések közt, hogy a szemök dagad bele, végre lenyomkodják a maradékot, s rögtön reá ismét elkezdik methodicus fütyölésöket. Az ollyan bikkfák, melyeken cormoránok tanyáznak, az erdészetre nézve már egy-két év alatt veszendőbe mennek ez állatok erős, étető ganaj a által, mellyek a fát és leveleit befecskendik. Igy elszaporodásuk több féle okból igen káros lesz a vidékre nézve, annál inkább, mert izlelhetlen húsok sem nyújt kárpótlást, sem tollazatúk, melly rémitően szagos. Cormoran v a d á s z a t tulajdonképen nem létezik, mert a vadászatnak főkellékei : a felkeresés, utánjárás és meglesés ez állatoknál hiányzik. Tanyájukon mindig sans géne találhatók, el nem repülnek, s igy csak lelövöldözésnek nevezhető elejtésök. Van még is egy bizonyos idő, midőn hdövöldözésök szokásos, s ez az az idő, 20*