Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-07-10 / 19.szám

299 dezett, részben az államtól, részben magánosoktól megvásárolt birtokrészből áll, melly a kezdetben megszerzett Bellassise-1 egybekapcsoltatott. Rotschild báró sokat tart a vadászatra, miről azonban csak később fogok szólni, miután kötelességemnek tartom a szives olvasót megismertetni először azon jelenségekkel, melyek egy herczegi urodalom látogatóját mindenekelőtt képesek megragadni és lebilincselni. A kis parkban, közel a fáczánosboz, van egy nagyszerű madár-röpde, kissebb mérvben hasonló az acclimatisation-kertben levőhöz, mellynek osztályaiban valamennyi eddig ismert fáczán-faj, továbbá lophaphorák, hoccók, tyukmadarak stb. valamint a legritkább fajú tyúkok laknak együtt. Nem messze a folyótól, melly a parkot két részre osztja, van az állatseregletA vizeken mindenféle vízimadarak úszkálnak, a legritkább fajú palmipedáktól s a fehér éjszaki, s a fekete hattyútól kezdve a legkisebb fajtájuakig; a partokon, téres elkülönzéssel, a nagy kérődzők, mindenféle juhok stb. láthatók, s a bájos parkban mindenütt élet és elevenség uralg. A kastély megtekinthetése csak a báró Írásbeli parancsa alapján engedtetik meg. Benn vagyunk az előteremben, mellyet nebány gyönyörű Snyders diszít. Két oldalt lépcsők vezetnek fel egy oszlop folyosóra, mely egy nagy terembe vezet. Az úgynevezett „Hall", angol szokás szerint, fölülről kapja a világosságot. E terembe Ferriéres ura, vagyis inkább a szellemmel és ízléssel annyira megáldott Chátelaine, mindent összegyűjtött, a mit a világ ritkaság tekintetében előállítani képes volt. Az ébenfából csodálatra méltó szépen készített üvegszekrényekben, arany és ezüst vázák pompáznak minden korszakból; látható ott egy mindenek felett érdekes érem-gyüjtemény is, továbbá hatalmas értékű kövek, China és Japán legdrágább készítményei; a falakon pedig a legremekebb mestermüvek Van Dyk, Velasquez, Van Cuyp, Claude Lorrain, Giorgione, Perugino, Rubens stb-töl. Hát még a bútorok ! Olly ritkaságot ritkán láthatunk, mert nemcsak maga az anyag saját gazdagsága, hanem a sajátságos, a széprőli fogalmat a legnagyobb mérvben kielégítő jelleme ezen, legtöbbnyire a legtávolabb éghajlatok alól származó bútoroknak, minden cosmopoliticus museumban mint valódi remekmüvek tűnnének fel a csodálkozó szemei előtt. A „Halle"-ból egy másik terembe lépünk, a falakon különféle szerek függenek, készítmények és művelődés történelmi emlékkdarabok a XIII. századból, sőt a szoba közepén még ott áll egy keleti császár ágya is ; a parkba vezető üveg-aj tó oszlopai között pedig kedélyesen és hüsitőleg csörgedezik a viz két márványmedenczébd, a chinai fénymázzal bevont fülke felé, mig egy másik elem két, a lehető legizlésteljesebb renaisance-stylre emlékeztető kandallóban találja kellő helyét jótékony és kellemes kifejlődhetésére. Jobbra a családi terembejutunk, divatos helyiség, mindazáltal felséges gobelinekkel diszitve, mellyek festői szinteljessége részletenként olly élénken tűnik elő, hogy a remekmüvet nem győzi az ember eléggé bámulni.