Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-06-20 / 17.szám

268 csapásával, mely hathatós habot vert a vizén, eltűnt, és csak egy-egy buborék mutatta a helyet, hol elmerült. Teste ismét feltűnt s egy-két napig tanyánk körül úszkált; szerettem volna néhány fogát kihúzni, melyekből a vadászok igen szép dolgokat tudnak faragni, de szaga oly türhetlen volt, bogy nem lehetett közelíteni sem, s kénytelen voltam szándékommal felhagyni. „Reménylem ebéd felé jár az idő" ? kérdém ezek után társaimtól. „A felé járna" volt a felelet „ha tőlünk függne, de Ellieí egy szarvast lött tegnap, s meghitt bennünket, azonkívül S. H., mialatt ön vadászni volt, egy szép halat fogott, s ez levelekbe burkolva most sül a homokban ott a tüz mellett s nemsokára elkészül, valamint reménylem a sült is. Addig igyunk egy pohár „brandy

ut s majd könnyebben várjuk a történendöket." Lovamnak egy kis zabot adtam, a nyerget, kantárt egy közel fa ágára akasztottam, azután egy olajos ruhával puskámat törülgetvén, beburkoltam egy takaróba. Ezen apró foglatosságok betöltötték az időt ebédig. A négerek, kik nagy kedvelői a vadbúsnak, készítettek maguknak egy különös ételt, melyet ők „chowderí'nek neveznek ; készítés módja következő : egy halat összeaprítnak, hozzá szalonna szeleteket, burgonyát, apróra tört kétszersültet, hagymát és végre paprikát/esznek, s az egészet azután vasserpenyőben a tüz felett megpörkölik. Ebéd után valamennyien a dereglyében gyűltünk össze, hol szivaroztunk és a horgokat szemmel tartottuk. Napnyugtával igen hives kezdett lenni, kitakarodtunk a kompból, a halászzsinórokat azonban ott hagytuk. Nemsokára egy hathatós tűz lángjai csaptak az ég felé, takaróinkat kiterjesztettük, és lábainkkal a tüz felé lefeküdtünk, ily módon egy óriási kerékhez hasonlitván, melynek küllőit az alvók, közepét pedig a tüz képezte* A musquitók fázhattak, mert nem alkalmatlankodának ez egyszer. Alkalmilag az egyik vagy másik felkelt a tüzet éleszteni, azután ismét csend és — hortyogás, Igy telt el az éj. A „Field" után.) K. J. A boulogna-erdei versenynap. (Páris, máj. 7.) Ma történt meg Bois de Boulogne-ban, a Longchampsi gyepen, a párisi fő verseny. A nagy-dij tudvalevőleg 100,000 frcból áll, melyet felében Páris városa, felében pedig az öt nagy vasuti-társulat ad. E dij, melyért a franczia mellett idegen lovak is versenyezhetnek — természetesen igen felizgatja a párisiak nemzeti büszkeségét, s mindenki a boulognei ligetbe iparkodik ez nap. Az idő nem volt kedvezőtlen. Az ég ugyanis felhős volt, s igy a melegség nem olly nagy, mindenesetre pedig nagy nyereség volt — hogy essőre nem fordult. A párizsiak ma annál izgatottabbak voltak, mert a franczia és angol lovak közti verseny mintegy döntő volt (e dijat t. i. 6 év óta háromszor franczia és háromszor angol ló vitte el), azonkívül kíváncsiak is voltak, vájjon megjelenik-e a császár,