Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-01-20 / 2.szám

22 Ausztriának 1848. 1849. 1850. 1853. 1854. 1855. 1859. 1861. 1864. 1866. részint had, részint nagyobb mennyiségű kiállításban kelle megmutatnia képességét. Ennek kétségtelenül károsan kelle hatni lótenyésztésre s lóállományra. így például 1848—49. évben a birodalomnak egész tartományaiban tönkre tétetett lóállománya. S ha e mellett még tekintetbe vesszük egynémely koronatartományban levő rosz termést, mely miatt a lótenyésztő kényszerítve volt tenyészállatain minden áron túl adni; — s ha e mellé odaállítjuk a monarchia lótenyésztésének jelenlegi állapotát : be kell vallanunk, hogy az mind minőségére, mind mennyiségére nézve nagy haladást tőn. 1866-ban, a harcz kitörése előtt, eltiltatott a lovak kivitele, de már oly időben : midőn a remonták nagy része Porosz-, Olasz-, Szász-, Bajorországokba s Hassiába kivitetett, s mégis magára vállalta a katonai igazgatóság két hadtest remonta-ló szükségletét 5„ hét alatt, mindenfelől nyilvánuló kétely és fejcsóválás daczára, kényszer eszközök nélkül, egészen a rendes katonai ló árakon előállitni, mi által az állam, előbbi időkhöz képest, több milliót megtakarított. A hadsereg reducálása alkalmával a kimustrált lovak nagy része megint csak Poroszhonba vándorolt, miután ott az utolsó, habár rövid háború következtében nagy lett a szükség igás- és remonta-lovak dolgában. Hogy Cseh- és Morvaországnak a harcz által megviselt tenyész lovai állományán segittessék, azon rendelkezést tette a katonai igazgatóság, hogy a hadak reducálásával használaton kivül maradó, tenyésztésre alkalmas kanczák részleges hadikárpótlásul használtassanak fel s e körülménynek, mint azon tartományokban befolyt hágatási dijakból kitűnik, a legjobb hatása volt. Azon évek óta divó szokás, saját tenyészetünket becsmérelni, s megingatni iránta a külföld bizalmát, nagy károkat okozott magunknak, s a katonai igazgatóság 1866. foganatba vett rendkívüli eszközeinek köszönheti, hogy a külföld újra nagyobb figyelmet fordit Ausztria lótenyésztésére. Mult év óta folyton tart a lovak s csikók kivitele Franczia-, Bajor-, Porosz-, Olasz-, Szerb- s Törökországba, sőt pár állam rendes szerződést is kötött több évre. S ha tekintetbe vesszük, Franczia- és Poroszhonban évek során át mennyit költöttek az állam s magánosok a lótenyésztés emelésére, s hogy Némethonban, névs zerint Poroszhonnak hosszú béke korszaka volt s hogy mindennek daczára az igás- és katona lovakat külföldről kell hozatniok: akkor nem lehet tagadni, hogy Ausztria lótenyésztése balesemények s rosz pénzügye daczára is, mind minőségre, mind mennyiségre nézve haladást tanusit. Hogy a parasztgazdák lótenyésztésében mind minőségükre, mind alkalmasságukra nézve sok a tenni való, kétségtelen; a fönálló rosz viszonyok nagyrészt az illető gazdasági egyletek csekély figyelmében a lótenyésztés iránt, — a birodalom keleti felében hiányzó czélszerü oktatás hiányában, s a felneveltek rosz és gondtalan alkalmazásában keresendő; — bármennyit irtak és tettek is a földmivelés és nemzetgazdászat ügyében, árván keveset tettek a lótenyésztés javára. A lóállománynak 1857. történt gépies összeszámlálásán, s az erre alapított statistikai összeállításon