Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-01-20 / 2.szám

23 kivül, nincs egyetlen körülmény, melynek alapján a nemzeti vagyon ez értékes részéről csak egy megbízható felvilágosítás is lenne adható. A szerző által vádjainak első pontjában tett azon észrévétel: hogy a lótenyésztés számára kevés a dij és érem, s hogy hasonlag apályaállomás kevés —igaz, annyival inkább, mert e részben a magán tőke nagyon keveset, vagy épen semmit sem lendített. Az egyletek és pályabizottmányok dolga volna évenkint e tárgyban hatni és buzditni, az ipar és kereskedelmi minisztérium az illető községhatóságoknál meg is tette a szükséges rendelkezéseket. A mit szerző megjegyzései 2-ik pontjában a futtatásról, a futási dijaknak a lótenyésztésre való befolyásáról mond, világos bizonysága annak, hogy az elemekkel, melyek a lótenyésztés emelésére hathatnak, nincs tisztában. Itt nem szólhatunk körülményesen e hatásról. Csak arra az egyre akarjuk figyelmeztetni, hogy a közönséges lovak tenyésztésének virágzása s hanyatlása a telivér lótenyésztés virágzásával s hanyatlásával karöltve jár, s hogy különösen, a mai kereskedés igényei oly faj és alakjelleget kivánnak, mely lovainknak angol telivér nélkül meg nem adható. A lótenyésztés átalános nemesedésének e tartalékalapja azonban nem telik meg azon impulsus nélkül, melyet annak a futási dijak adnak. Futási propositióinknak czélszerüségéről igaz sokat lehet mondani; mindenesetre annak dotatiója sokkal kisebb, távolról sem oly elég nagy, hogy jelentékeny nyereséget hajtson. Mennyire csodálatos szerzőnek 3. pontjában kirivó azon nézete, hogy a katonai ménesek czélja: remontákat szolgáltatni a katonai szükséglet számára. Nem hisszük, hogy volna külföldön csak egy szakértő is, ki jobban értesülve ne lenne katonai méneseinkről. Igaz, hatályban van a rendelet, hogy mindazon fiatal mének, melyek az évenkinti osztályozás nyomán tenyésztésre nem valók, kiheréltetvén, azon kanczák módjára, melyek meddők, vagy tenyésztésre nem alkalmasak, a lovassághoz tétessenek át 300 írtért charge-lovakul. Ilyen alig van évenkint 200, s ezek azelőtt vagy szabadkézből, vagy árverésen adattak el, hónapokig álltak a jászol mellett, mig vevőjök akadt; de ez ellen a lótenyésztők azon panaszt emelték, hogy a katonai ménesek versenye nyomja az árakat. A mai mód, melylyel a feleslegen (Brack) gyorsan túladnak, minden tekintetben czélszerünek látszik. Megtakarítás mellett a hadsereg még jó tiszti lovakat is kap, milyet a remonták közül nem szerezhetett. Hogy mily nagy érdekkel viseltetik a katonai igazgatóság a közönséges lótenyésztés emelése iránt, kitetszik a 6—7000 számú remonta évi szükségletéből, s azon körülményből, hogy harcz idején ezek számából akarja gyorsan kiegészíteni a hadak szükségletét. S érdeke közös a nép érdekével, s legyen bár a katonai ménesek igazgatása a hadügyér vagy a kereskedelmi miniszter kezében, a czél egy marad, s csak ugy érhető el, ha nem csak a két minisztérium, de az egyletek is mindannyian közrehatnak. Azon adatok, miket szerző a mezőhegyesi ménes személyzetéről s működéséről közöl, a dolgok teljes nem ismerésén alapszik. A „Hyppologische Blátter" után.