Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-05-20 / 14.szám

220 rab lefityeg szájából, s az esti vagy reggeli homályban ezt kurta szárú pipának nézni, ahhoz nem nagy képzelődés kell! A bűvös állatok sorában Fekete-Lehotán tehát első helyen áll a nyúl, ép ugy mint a norvég, svéd, skót, fin s egyébb éjszaki népeknél. A nyúl után a nyirfajd következik, mely babonát ismét e madár rendkívüli ébersége s dürgésközben valóban bámulatos életereje magyaráz meg. Ily bűvös nyirfajdot azután nem is mondja emberünk madárnak vagy pél dánynak, ez nem példány, hanem egyéniség, s ha szó van róla, o n nak ő nek nevezi, mint a medvét, vagy mint a rétségi pákász a kócsagot. Illy két bűvös egyéniséggel én is találkoztam, bár az egyiket csakugyan leterítettem, de a másik ő még most is bolonddá tartja a vadászokat. A siketfajd szintén bűvös akkor, midőn az orrára bukott vagy pocsolyába íüppedt vadászt megneszelvén, kineveti, mielőtt a fatetöről odább szállna ! Hogy ezen kivül a baglyok s kivált a rejtélyes lappancs — Caprimulgus — mint éjnek madarai, valamint az ellenszenvet gerjesztő kigyók s egyébb csúszómászók sok babonára szolgáltatnak alkalmat, az könnyen megérthető. A medve s farkasról, melyek, kivált ez utóbbi, más népeknél babonában főszerepet játszanak, itt bűvös históriákat nem hallottam, sem a szelid őz, sem a róka, sem a borz felől, holott mind ezen állatok itt gyakrabban találtatnak. A vadászbabona egyébb nemei: Mit kell a kopóval csinálni, hogy mindég vadat leljen? Hogy lehet előre tudni, mikor forog a hajtott vad a völgyekben, mikor az oldalakban, mikor járja a sűrűket, mikor a vigályosokat ? . . . . itt szintén ismeretesek. Ezek vagy természetes okokból magyarázhatók, tehát nem babonák, vagy egyszerűen nem igazak. Egyébiránt mint másutt, úgy itt is az úrvadászok közt szintén el van terjedve némely vadász babona, mellyet, ki nem is hisz, legalább elhitetni akarja hogy hiszi. A vadászatnál szerencsét kívánni nem jó ! Öreg asszonnyal találkozni nem jó ! Pappal találkozni nem jó ! Szép leánnyal találkozni, vagy pláne csókolózni, igen jó ! . . . . Meghiszem, hogy jó! * * * Este 10 óra körül jár az idő s a vadászok nyugalomra intetnek, hogy korán s mégis némileg megpihenve indulhassanak a diirgterekre. Az éjjek május elején már igen rövidek, a fajdok pedig a legelső pitymallatkor a szintérre fellépnek. Némely dürgterek, mint a redovai rovna, stoliczák vagy haróbeliek 2— 1'/, óra messzeségre vannak s a részben őserdőkön, gránit görélyek s nagy havakon vezető ösvényeken éjjel a baladás igen nehéz, tehát éjféli 1 óra tájt talpon kell lenni. Csak kik közelebbi dürgtevekre, a Kakas hajlásaira vagy a Javorinára rendeltetvék — azok 1 Vf—2 órakor éjfél után indulva, érnek elég korán oda. Ha a tanya népsége elcsendesedik, az idő derült s nem szeles, akkor megható a tanya előtti téren Istennek szép világát bámulni! A levegő tisztaságánál fogva ragyogóbban tündöklenek itt az ég ezernyi lámpái, — szent csend honol mindenütt