Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-05-20 / 14.szám

219 ezek, kiknek bármikor hiányzik fegyverükről a töltővessző, táskájukból a munitio, de a kártya azért ott van. Juventus ventus! Az öregebbek ellenben kényelmesen pipára gyújtván, a másnapi teendők felett értekezünk, s felvidító vadászesemények közlésével nem csekély mulatságot nyerünk. S ilyenkor az illatos dohány füst mellett nem egy érdekes kaland frissittetik fel, s valóban érdekes, a lobogó s melegítő tüz körül csoportosulva parasztpuskásainkat, kivált a vén Horarik Androt hallgatni, ki rendszerint addig szótalan, mig néhány adag pálinka nyelvét meg nem oldja. Változatos életéből a medve, farkas, őz, nyúl sat. kalandok nem hiányzanak, miket lassú szóval s épen nem sokat csevegve, de furcsa arczát annál többször fintorgatva s fejét bólintva —• érdekesen előad. Kalandját azonban a bűvös fehér nyúllal csak nagy biztatások s többszörös szesz adagok lenyelése után beszéli el. Restelli a dolgot, mert erősen hiszi, hogy megtörtént s hogy nem álmodta! 0 t. i. valamely szentnapon esti nyúllesre ment. Éjfélig semmit sem látott, de ekkor teljes holdfényben megjelent előtte egy fehér nyúl, kurta szárú pipával szájában. Meghökkent Andro, de csak neki bátorodott s lőtt. A fehér nyúl erre egyet köpött, szemébe nézett s gúnyosan elnevette magát. Ekkor bátorsága elveszett s sietve hazaindult. Hallott maga után csuppanásokat, megfordul, látja, hogy a fehér nyul, más szürkékkel társaságban, utána nyargal. Erre rémületbe esett, puskáját eldobta s eszeveszetten rohant haza 100 nyul kergetése elöl. Otthon ágyba verte magát s egy hétig betegen feküdt. Hogy a vadászok közt babona uralkodik, az ismeretes, s igy tót puskásaink is számos képtelenséget hisznek. A fekete-lehotai nép, mint más hegyi lakos is, setét fenyveseibe hónapokon át elzárva, igen fogékony minden, kivált vadász babonára. Nyecsiszti — bűvös — néven nevezi a vadat, melynél természet-elleni, vagy feletti erőket s tulajdonságokat vél feltalálhatni. A nyulak közt, eltekintvén az itt is néha előjövő változó vagy havasi nyúltól — gyakran találni tarka, vagy fehér és veres szemű — albino — vagy pedig termetre vagy legalább egyes testrészekre nézve abnormis példányokat, mit e jámbor fülesnek párosodás alatti rakonczátlanságaiból szokás megmagyarázni. Mult év oktober 31-én én is lőttem az ide 1 óra járásra fekvő rokfalvi tölgyesben egy nem erős nyulat, melynek mind négy lába egyforma hosszú volt, s feje a szokottnál nagyobb s közvetlenül hátából, minden látszólagos nyak nélkül nőtt ki. Kan volt. Néhány év előtt Horarik Andró lőtt a hegyek közt egy szürke nyulat, melyet roppant nagy feje, de kivált széles lapátos idétlen fülei miatt az egész Röczei völgyön nem birt eladni, s miután maga sem merte megenni, eltemette egy keresztúton s lőport és srétet tett reá, hogy — mint beszéli — többé fel ne támadhasson. Nem rendkívül ritka dolog oly nyulat látni, melynek a keménymag, sóska vagy táp sir — heracleum ephondilium — szárából rágicsálás közben egy-egy da-