Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868
1868-04-30 / 12.szám
185 Hogy és mint folyt le, s ki lett győztes ez utolsó versenyben, ezt már levelezőnk — rettegve a haragos ég záporát, nem várá be. Mint irja: e harmadnapi versenyeknek legkevésbbé kedvezett az idő, mert egész délelőtt esett, sikamlós talajt okozva, melynek tulajdoníthatók a bukások is. Csak a versenyek kezdetén derült ki egy kevéssé, mi nem sokáig tartott s az eső ismét derekasan megeredt. A hollák s a fajdvadászat. Vadász-rajz Gömörmegye felsőbb részéből. (Folytatás.) A hollák éghajlati viszonyainál fogva a tavasz itt későbben nyilik, mint a megye lentebbi cseres, tölgyes bérczein, s a fajdok is később kezdenek dürgeni, a midőn az alsóbb tájakon a dürgés már javában folyik, vagy már tán vége felé is jár. Ritka kedvező tavaszszal kezdi itt dürgését a siketfajd april közepén, a nyirfajd kissé későbben, de akkor is nagyobbára még havas téreken ; többnyire csak e hó vége felé vagy május elején áll be a dürgés ideje s kirándulásink rendesen május első napjaira, néha pedig, mint 1864—65-ben a nagy havak miatt, május közepére esnek, annak daczára, hogy csetnekvölgyi holláink — melyekre az ezután következő vadászrajzok értendők — sokkal enyhébb éghajlattal birnak, mint a garami felsőbb hollák. Hogy a hollák fajdjának vadászatánál az emiitett nagy élvezet némileg megérthető legyen, tekintenünk kell abelyiséget, a tájt, tavaszodó növény- s állatvilágával, sötét fenyveseivel s vigályos tisztásaival és fensikjaival, hol a nap hamarébb kél s később nyugszik, tekintenünk kell továbbá a keresett vadnak aránylagos ritkaságát. Mert oly ápolt vadas térekeu, hol nagy mennyiségben fordul elő a nemes fajd, hol a siketfajdnak rendes dürgfái vannak, miket a fejsze gondosan megkímél, de sőt mikhez a könnyebb hozzászökés végett még ösvények is egyengettetnek, hol nyirfajdra rendes és állandó lesházak építtetnek — ott nemcsak tavaszszal, de vizsla vagy hajtók előtt őszszel is számosakat lőhetni (lásd a Jagdzeitung 1868. 6-dik számában „Jagd u. Wild in Lievland"), a nélkül, hogy ezen vadászat valami rendkívüli nagy élvezetet nyújtana. A fajdnak bősége nagyobbítaná ugyan az elejtett vadak számát, a vadászatot könnyebbé is tenné, de nem nyújtana a vadásznak annyi ingert s testi s lelki erejéhez annyi erélyt és kitartást, mint annak ritkasága, mely azt óvatosabbá is teszi, ugy hogy mértföldekre terjedő dürgtéreken alig nebányt példányt hoz lövésre. Az emberi természet pedig, hiába, olyan, hogy mi közel s könnyen elérhető, azt nem becsüli, s csak a ritka s nagy utánjárással megejthető préda lesz értékes s nagyrabecsült. Tehát a táj s a nemes fajdnak ritkasága azon tényezők, melyek a kedvező vagy kedvetlen időjárással, szt. Hubert tisztelőinek azon testet lelket edző, keserü-édes, kín és örömteli sportot nyújtják, mely lefolyásában s eredményében lever s felmagasztal, mely a lelket elfoglalja, másfelé gondolni alig enged, s melybe, ki egyszer élvezte, s a természet örök szépségei iránt fogékony kebellel bir — valósággal bele is szerethet!
