Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-04-30 / 12.szám

186 A volt esetnek! urodalomnak 70,000 holdnyi, egyharmad részben holla -környéki vadászterületéből Dobsina bányavárosa határára 18,000 hold esik; a többit egy több tagból, leginkább közbirtokosokból álló társaság tartja bérben. A nemes fajdok e vadásztéreken mindenütt ugyan, de nem számos példányokban találhatók. Kellő ápolás mellett — mely alatt én egyébiránt itt csak a törvény s vadászszabályok pontos megtartását értem — e. nemes vad könnyen volna szaporítható, mert mind búvóhelyeket, mind elegendő táplálékot könnyen talál sürü fenyveseinkben, bükkösinkben, s mindennemű erdei gyümölcscsel teritett vigályosainkban. De fájdalom, orv ellenségeinek száma is igen nagy ! Sasok, ölyvek, kányák, rókák, nyestek — öregeket s csirkéiket meg tojásaikat egyaránt pusztítják. Legkiméletlenebb ellensége azonban a dögvadász, milyen — Isten panaszképen ne vegye — minden hegyi faluban több kevesebb van, s ezek sem nemet, sem kort, sem időt nem tekintve, egyformán ölik a tojáson ülő tyúkokat úgy mint a vén vagy fiatal kakasokat. Köztudomásu környékünkben, hogy az ily dög-vagy legszebben mondva „pecsenye-vadászok" leggonoszabbika a redovai egyik kerülő, kinek tehát kötelessége volna területe vadjait ápolni, kímélni s ilynemű kihágásokat gátolni. De nem ! O dürgéskor hetekig éjjel nappal, sokszor rémitő hidegek s fergetegekben a hollákon tanyázik, s mindent lelő, mi csöve elejbe kerül, akár fajdtojó, akár kakas, akár poczkos nyúl, akár hasas őz-suta, s rögtön N.-Rőczére viszi, hol az ily!prédának mindig akad vevője. Kitartása bámulatos s prédavágya példátlan. Volt eset, hogy egymásután 9, mond kilencz éjet töltött egy fenyü alatt, mig a 10-dik reggelen a felgallyazott siketfajdot lövésre kaphatta s elejtette. És valóban sajnos, hogy minden feljelentés s be panasz olás daczára, e kihágásokat idáig büntetlenül követi el. E re. dovai vadászterületet most a derék sportsman, gr. A. M., megyénk főispánja tartván bérben, reménylenünk engedi, hogy e visszaélésnek gátat vetend. A fekete-lehotai, redovai s hankovai vadorok sem különbözők az emiitett kerülőnél. Kilesik a legkorábban, már april közepén dürgő kakasokat s lelövik a tojókkal együtt, ha csak tehetik. A fenmaradott tyúkok azután csak gyengébb kakasokkal párosodhatván, (párzást értek, nem azt, mintha párosan, monogamiában, élne a nyirfajd) természetes, hogy a szaporaságra igen kártékonyán hat. Később április végén s május elején, midőn e vadorok úrvadásszal találkozhatnának, már nem mutatják magukat a hollákon. Vadásztörvény, mi korjön el a te országod!?*) További oka a nemes fajdok, úgymint az özek csekély létszámának s szaporaságának — a rendetlen birtokviszonyok. — A esetnek-urodalmi községekben a tagosítás még bevégezve nem lévén, az összes határok hóolvadástói késő őszig zajlanak a sok legelésző marha, fát pusztító s fuvarozó vagy szénagy üj tő emberek Jár*) Tudtunkra már kidolgozva van, Szerk.