Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868
1868-03-31 / 9.szám
13 2 melyeket a folyam hirteleni kiáradásakor vájt partjain, s melyekben a legélénkebb és legtömegesebb élet pezsgett, mig köröskörül a sivatag holtan terült el. A bennszülött, s a sivatag vad állatainak egész serege, gazellák, hyaenák és vad öszvérek gyülekeztek e mocsárok körül szomjukat oltandók, s magában az áradatban óriási nagyságú halak ficzkándoztak, crocodilok, teknőczök és vizi-lovak közepette. A fákat megszámlálhatlan mennyiségű galambok népesiték be, ezer meg ezer sivatagi tyúk húzódott oda reggel és estve a vizre, s a ragyogó tollazatú madarak roppant tömege fészkelt az Atbara partjain elterülő apró bokrokban. Valóban igaza van szerzőnek, midőn mondja : „Bámultam a Nilus nagyságát, mely ellentáll az annyira szomjas homoktenger szívósságának s Nubia égető napja szárító erejének." Majdnem 250 mérföldnyire az Atbarának a Nílusba szakadásától, egész a közép tengerig, még csak legkisebb patakocska sem ömlik e csodálatos áramlatba, egyetlen esöcseppecske sem táplálja hullámait, kivéve ama nagy ritka viharzáport, mely a sivatagon keresztül zarándokló arabokat néha meglepi. S daczára annak, a Nilus mindamellett íb diadalmaskodott ellenségein, mig a Nubara egy vázzá zsugorodott össze, feloszolva néhány mocsárra, melyek az izzó homok fölületén mint megannyi zsir-foltok úszkálnak. (Vége következik.) Caiman-vadászat a feketék tavánál. (Palude de los negros.) Naplómból. Vera-Cruz, mart. 30. 1868. Négy napig valék már Vera-Cruz falai közt, a nélkül, hogy a rendelkezésünkre állított hadi hajó megérkezett voina, mely minket Yucatanba szállitson. A mulatságnak minden kigondolható nemeit, melyeket csak a sárga láznak e fészke nyújthatott, kimerítettem. Nagypéntek volt; — reggelim után templomba menék. Épen a prédikáczió alatt léptem be. A nők valamennyien feketén öltözve — nehéz selyemruháikban, üldögéltek minden rend nélkül a templom földjén; ki nevetett, ki beszélgetett, csak a beszélő papra nem hallgatott. Az egész azon naiv benyomást tette reám — pedig mondom, hogy reggelim nagyon is egyszerű volt, mintha ez asszonyi népnek ruhája egy fekete tavat képezne, melyből megannyi fő guggan ki. A prédikáczió, melyről gyermekkorom óta más fogalmain volt, egy kevéssé untatott, azért jobbnak láttam ájtatosságomat kedvezőbb időre hagyni. Hogy — bogy nem — nem tudom, — talán a képzelt tónak köszönhetem azon ötletemet — bogy egy Caiman vadászatot megkísértsek. Ilynemű vállalatokra hamar találkozik — különösen idegenek számára — jó fizetés mellett vezető. Én is rögtön föltaláltam nemcsak azt, kit kerestem, sőt egy helyett kettőt, csak pajtásra nem akadhattam, kivel az élvezetet megoszthassam. Végre ezen is segitett a véletlen — hadtestünk pénztárnokának személyében, ki mint maga bevallá: nem mint műkedvelő, hanem mint verdadero amigo (valódi barát) jő velem, hogy bajom ne történjen.
