Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868
1868-03-10 / 7.szám
99 bokron, hegyen-völgyön keresztül, szünet nélküli esőben. — 6 órakor reggel Inverness-ben valánk. — Sir A. L. Hay, ki a tengerparton Huntlein és Elginen át vezető utat vette nyakába, 36 mértfölddel hosszabb, de jó uton ment, csak tiz órakor érkezett meg, s igy, nagy boszuságára, meg lön verve." Ross kapitánynak Ansonnali fogadása sokkal ismeretesebb, habár a fentebbivel semmikép sem hasonlítható egybe. Lord de Roos (ki később nagyon is szoros viszonyba jött a pique-assal), Anson ezredes és Ross kapitány együtt egy csolnakban eveztek le a Themsén galambvadászatra, melynél az utóbbi, mint mindig, rendkívül kitüntette magát. — Önnel, Ross — mondá a lord —• a galambvadászaton senki sem mérkőzhetik, az bizonyos; hanem bizik-e ön magában épen annyira a vadakra való vadászaton ? A kapitány kijelenté abbeli meggyőződését, hogy e téren is megfelel bárkinek is. Lord de Roos kötelezte magát, hogy őt valakivel szembe állítja; a név nem neveztetett meg, s a többi feltételekkel azonnal tisztába jöttek. S itt engedjük ismét a kapitányt magát beszélni : „A feltételekezek valának: hogy én november 1-jére Milden-Hall-ben legyek, felszerelve a vadászatra bizonyos vadász ellenében, a kit majd lord de Roos fog kijelölni; hogy napfeljöttekor felkerekedünk, s naplementig szakadatlanul vadászunk; hogy kutyáknak nem szabad jelen lenni, s nekünk 40—50 röf távolságban kell egymás mellett járnunk, közöttünk pedig 2—3 embernek; végre, hogy a lelőtt szárnyasokat nem szükség felszedni, elég lesz, ha a tanuk esni látják azokat. A tétel mindkét részről 200 font sterling volt, de mielőtt még az ügy határozatba hozatott volna, jelentékeny összeggel pótoltam azt. „Gyertyavilágnál reggeliztünk, s körülbelül ugy napfeljöttekor felkerekedtünk, azaz a csillagászati óra szerint, mert a napot a köd miatt nem lehetett megpillantani. Anson ezredes különösen erőteljes gyalogló volt, s ugy látszik, remélte, hogy engem ki fog fárasztani. Hanem én minden aggály nélkül szemléltem őt a legnagyobb gyorsasággal 4 l/ a—6 mértföldet baladni egy óra alatt, mert biztos voltam magamról, hogy e lépéseket 15—16 óra hosszáig szakadatlanul kitartom. Minden a legnagyobb lelkiismeretességgel lön végrehajtva, egyenlő lépést tartottunk, s állásunkat óránként változtattuk. „Az ezredesnek kedvezőbb volt a szerencse, mint nekem, mert az ö felén a madarak annyira nagyobb számmal repültek fel, hogy az egész napon át 11 lövéssel tehetett többet, mint én, s egyszer 7 madárral volt előttem. Mintegy 2 óra felé világosan észrevettem, hogy az ezredes már alig bir lélekzetet venni. A „Squire" hozzám lovagolva mondá: — Előre, Ross, ö azonnal össze fog rogyni, s oda lesz. „Ez neki csak ugy tünt fel, mintha egy fogoly rókát látna. En még teljes erőmben valék, s minthogy a lövöldözések s a temérdek ember a madarakat annyira elvadították, hogy csak nagy ritkán jött már egy 50—60 rőfnyi lőtávolra, lassanként magam is alább hagytam. „A kitűzött idő eltelte előtt mintegy negyed órával lord de Roos azt üzené ne7*
