Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-03-10 / 7.szám

98 tölték el, kijelentik, hogy sohasem voltak ágybanfekvő betegek, korunk ezerféle betegségeiről mitsem tudnak (csak a pénzes erszény sorvadásával látogattatott meg Osbaldeston gyakrabban), s az idegességet csak névleg ismerik ? Az álmatlanságról tudnak ugyan egyetmást mondani, de ezt is önmaguk idézték elő maguknak, nem pedig valami lázas állapot. Egy napon Osbaldeston, vadászat alkalmával, „három erős csinyt" vitt véghez. Délután Nordhampton-on keresztül Cambridge-be lovagolt, 60 angol mértföldnyire, itt egy tánczestélyen egész éjen át tánczolt, s reggel visszatérve, ismét vadászni ment, egy pár rókát lőtt, s még ebéd előtt hátra hagyta a házáig tartó 14 mértföldnyi távolságot. Két nap és egy éjen át nem hunyta be szemeit, sőt egyetlen perczig sem nyugodott, s ez bizonyára valamivel többet jelent, mint midőn mi, „a nélkül, hogy ruháinkból kivetkőznénk," mint ezt dicsekedve szoktuk mondani, ép oly hosszú ideig kitartottuk szenvedő barátunk beteg-ágya mellett. A Ross kapitány által véghez vitt dolgokat halljuk ő tőle magától: „Black-Hallban, Kinkardine grófságban (éjszak-keleti Scótiában), Mr. Farquharson akkori birtokosnál, ugy julius vége felé, vagy augustus elején, nagy társaság gyűlt össze. Egész napon át egy nagy mocsáron szalonkákra és kacsákra vadásztunk, nyolez óra hosszat gyakran fél testtel nád és káka közé bújva, mire aztán pompás vacsorával erősitők meg magunkat. — A mint a hölgyek az étteremből eltávoztak, elaludtam. — Mintegy 9 óra tájban a már meghalt Sir Andrew LeithHay igy szólt hozzám : — Ross, agg ficzkó, önnek fel kell kelnie, s mint kísérőmnek, Inverness-be, lord Kennedy-hez jönnie. 2500 font sterlingbe fogadtam, hogy én gyalog előbb ott leszek, mint ő. „Akkor mi sem hozott ki bennünket sodrunkból. — Jól van, én kész vagyok — viszonzám. „S ugy, a mint voltunk, társalgási öltönyünkben, vékony czipőkben és selyemharisnyákban, útra keltünk. A legközelebbi út Banchory falvától a Dee mellett, melynek közelében feküdt Black-Hall, mintegy 90—95 mértföldnyire becsültetik. J) Szolgáinknak meghagytuk, hogy utazó czipöinket s a legroszabb harisnyákat utánunk hozzák, a kik valóban utói is értek bennünket, midőn már mintegy 7—8 mértföldet hagytunk hátra. Azonban képzeljék önök boszankodásomat. Ostoba szolgám valóban el is hozta a legroszabb harisnyákat, hanem a czipők helyett hosszúszárú csizmákat hozott. A szavak, melyekkel őt fogadtam, félek, hogy sokkal kifejezésteljesebbek valának, semmint díszesek. Mentegetődzése annyiból állott, hogy vadászczipöim még nedvesek a posványbani gázolásomtól, s azt hivé, hogy nagyon okosan cselekszik, ha csizmát hoz.— 25 mértföldnyire Inverness-tői elvesztőm egyik csizmám talpát, s vándorlásunk hátra levő részét mezítláb kellett megtennem. „Egész éjen, s a következő nap és éjen át is szakadatlanul mentünk árkon') A légköri vonal Bancliorytól — az Aberdeeubó'l Charlestown-ba vezető vasúton — a térkép szerint 70 és egynehány mértföldet tesz.