Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-11-30 / 33. szám

.530 S most midőn a több nap óta beállott erős fagy és hóesés miatt, a falkavadászattal az idénr e felhagyni kényszerülünk, még is azon hiedelemben, hogy deczember havában még egy-két vadászatot élvezhetünk, utólagosan annyit közölhetek az illető érdeklettekkel, kik talán jövő évre szerencséltetni óhajtják Kazsut, hogy va dászhelyiségünk az ogész idény alatt mindenki igényeinek a legkielégitőbben felelt meg, nem hagyván hátra semmi követelni valót, mi habár nagy áldozattal, de csupán falkamesterünk egyéni fáradalmainak köszönhető. Kesergő szivvel mondjuk kedves tanyánknak az „Isten hozzádot", s majdnem a napokat számoljuk, midőn esztendőre ismét találkozhatunk itt, honnan a legkedvesebb emlékkel távozunk. Gr. Sztáray Béla. Máramarosfoól. X. Dolha oct. 25. Immár a tengeri szüretnek vége. Más őszi idény alkalmával September elejétől octóber hó közepe tájáig csupán határunkban 6 — 8 darab sertevad puskázta magát agyon; az idén mai napig egy sem. Okát annak,hogy falkák nem jelentkeznek, legfelebb egyes erős darabok, lentebb látni fogjuk, melly nézetemben practicus agg vadászunk Kápuszti is osztozik, kit az itteni népség nem csak előhaladt kora, hanem sok évi tapasztalatai, becsületes múltja, vadászati ügyessége miatt nagyban respectál, s mintegy megtisztelve őt, „sztárse jáger" fő vagy öreg vadásznak titulál. Sertevadjaink száma tehát csökkent, felényiről sem hallani mint máskor; do ezen apadást helyre pótolja a medvék és farkasok nagy száma. Csak az imént emiitett agg vadászunk panaszkodik mondván: „A fránya vigye el drótos fegyveremet egy vadkant és öt medvét eresztett el; pedig most erösitettem rugóját a kovácsmesternél, de a bizon a kupacsot azért most sem üti el, pedig cylinderemen kavicscsal sokszor meg is ütögetem s mégis többnyire csal. íme uram, egy tizenegy arasz hoszú, nem valami különös, de mindenesetre jó és szépfekete szőrű medvebőr : ez minden eddigi fáradságom jutalma, a mellyet ezelőtt négy nappal a Szlopüszké nevü völgyben keritettem nagy nehezen kézre. Azért mondom nagy nehezen, mert, a mint mindjárt meglátjuk, tengerimben nyolez nagy vad közül csak egy lőtte magát véknyán ; a vér patalckint ömlött belőle, a Pálincsáta nevü árokban megfeküdt, kicsapáztam, s a mint hozzá közelitettem, azt liive hogy pára nélkül van, sertéjét felborzolta, mozdulni ugyan nem birt, csak egy egy fájdalmas nyögést hallatott. Fegyveremhez kaptam, bár fiam, ki velem volt, figyelmeztetett, hogy ne vesztegetném rá a lőport, hatalmas doronggal majd elbánik ő vele úgymond ; de én erre nem sokat ügyelve czélba vettem s pat'! fegyverem nem sült el. Fiam már már a mormogni kezdő vadnak rohant, a midőn fegyveremet ismételve felhúztam, czéloztam s a második csattintásra eldurrant a puska, golyóm füle alá vágott, s a vad lábait rázva felfordult. Itt van uram, fejével (értsd a lövési általánnyal) együtt bizony mondom megér 25 forintot. Mig ezen bőr ma ötödik napja haszjámon száradt, ez alatt ismét fátum ért; itt nem messze a Gyidova alatt felállított fegyveremet tennapelött ismét egy medve kereste fel. Hogy korán reggel ^elállított fegyveremet nappalra leereszteni kifáradnom ne kellessék, kalibában pis-