Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-11-10 / 31. szám

.504 ki nem ment — de nem lehet töltik fiakat nevelni, s mit ér a kitűnő kutya, ha csak egy van és nincs ivadéka. Továbbá —• folytatá Jem mindig az ajtóra nézve, mintha megjegyzéseinek elszivárgásától tartana — nem gentlemannak való korcs kutyák, már pedig — tevé hozzá poharát eltaszítva — nékem kuvasz nem kell. Ha én a kutyát nem szeretem, bár mennyire titkoljam mégis megtudja s viszont engem sem szeret, miből aztán az következik, hogy egymásnak kedvét nem igen keressük. Nem egy kutyámat, midőn vele búcsúzáskor kezet fogtam, megsirattam, de ezek mind finom jó vérüek voltak. Legtöbb bajom van ollyan kutyával, melly nem akar keresni, ezeket ki nem állhatom, s hiába vesződöm velük; — a melly kutya nálam három hét alatt még kövér, bizonyára semmit sem ér." „S mit tegyek kölyök kutyáimmal, mielőtt önhöz küldeném Jem ? — kérdém. „A jártatáson kivül semmit Sir, — ne engedje meg hogy sündisznókat keressenek, és ne tanitsa őket semmire, legfelebb hogy fütyre tartsanak. Ezelőtt tizenöt vagy husz évvel egy Manchesterben lakó uri ember felkért, hogy kutyáit magamhoz vegyem, s neveiket feljegyezve csakugyan el is küldötte. Csinos kutyák voltak, de soha sem hallott ön olly furcsa neveket, gazdájukat pedig, hadd lám minek is hívták, no ezt már elfelejtettem, de mindenesetre valami gyáros lehetett, mert nőmnek a gyermekek számára gyapjukelméket küldött. Az egyik kutya neve Mule Twist, a másiké Jute a harmadiké Cotton volt, a legjobbikát Shirtingnek hitták, de én Twistre változtattam. A kutyák valóban igen jók voltak, noha eleintén azt hittem hogy semmi sem lesz belőlük, mert gazdájuk már otthon kezdte tanítgatni; szelídített foglyokat patkányfogó ketreczekbe zárván, káposztalevelek alatt rejtette el, s több eféle, miért is a kutyák mindig ostoromra és kezemre néztek. Twist mindig mászott, különben jó kutya volt, Jute igen csendesen keresett, legügyesebb köztük Mule, a fehér Cotton pedig akár két óráig is állott. Végtére sok fáradság után elkészültem velük s tulajdonosuk 10 font sterlinget és azonfelül még egy rakás calicotkelmét is küldött; megírta hogy szelid foglyainak szárnyait megnyirbálván, a málna bokrok alá rejtette el, hol a kutyák névszerint következőkép működtek : „Shirting előre kúszott, Mule Twist szilárdul állott, Jute csendesen, Cotton szilárdul." Ez volt a legfurcsább levél melyet valaha kutya dolgában addig kaptam ; ennél bolondabb csak ma érkezett, ha tetszik Mr. Idstone elolvashatná." „Szivesen Jem," —felelém. Birmingham april 29-én. Sir ! — Most vettem becses sorait, örvendek rajta hogy a kutya olly jó lett ; önnek leirása után egy gentleman már meg is vette. Az árát ide csatolom. Igen jó jártam vele, mert cserében 24'/

2 tuczat fekete fénymázas tortaformát kaptam érte." „Én — tevé hozzá Jem, midőn e különös alkun sokáig nevettünk — már mindenféle holmit kaptam cserében kutyákért; birkavályukhoz való körisfa léczeket, nyári legelöt tehenem számára, egy Whitechapelból jött úr 13 Cochinchina tyúktojást, egy uj téli kabátot és ötödfél font sterlinget igért egy kutyáért." „S oda adta ön a kutyát ?" „Oda uram, de mivel nem akart nyulat keresni, a téli Jsabátot visszakövetelték, mit azonban kereken megtagadtam." Ezekután Jem sokféle baját kezdé felsorolni. Egészen illetetlen kutyák gya-