Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-11-10 / 31. szám

.505 nánt némellykor úgymond ollyanokat is küldenek nyakára, mellyek az idomitó nyakgyöngyöt és zsineget ép ugy ismerik mind az idomár kezét; ezeket Jem tüstént vissza szokta küldeni. Hoznak olyat is melly már három évig a város utczáin kóborolván, a kövektől és fiúktól erősen fél, birkák után szaladgál, füttyre pedig olly keveset tart, mint akármellyik nyúl. Kap vékony talpú, béna lábú, többnyire leeresztett farkú kutyákat mellyek orrukat a földön tartják ; nem hiányzik továbbá ama gyönge, nyirkos vérű, vékony szügyü állat sein, melly alig eszik és semmivel sem gyógyitható, ha csak vizzel nem ollyformán, hogy ez alá tiz porczig jó mélyen kell meríteni. „De azért — mondá Jem — egy kis meleg eső, néhány tevékeny jó vérű kutya es elegendő vad, minden gondomat elűzi, s ismét jó kedvvel látok a munkához." Öreg idomárom főerénye az igazság szeretete, a hibákat el nem takargatja, állításai soha sem túlzottak, munkája nem felületes, a mentegetést pedig épen nem ismeri. Ha a kutyából semmi sem válik, ez bizonyára nem Jem hibája; — nincs ember ki ífz ostort ritkábban alkalmazná, mint ő. „Semmi sem rontja el jobban a kutyát mint ez — mondja Jem, ostorára mutatván ; — más kell a vékonybőrü vizslának, más ismét a tömött hosszuszőrünek. A kutyának tudnia kell hol hibázott s ekkor meglátjuk mit bir el. Sok kutya egyszeri verés által elromlott, más pedig azért, mert egyszer ki nem kapott. En kutyáimat csak lassanként szabadítom fel, és soha bennük hibát el nem nézek. Gyakran az új tulajdonos vagy nem ért hozzá, vagy nem törődik vele, a kutya pedig elromlik, miért aztán többnyire engem gáncsolnak. Legjobban szeretem ha az urak májusban látják a kutyákat, midőn kiviszem, s ismét juliusban vagy augusztusban; az első vadásznapon bizzák reám a kezdőket, ugy bizonyára nem lesz baj." „Jól van, ha lehetséges a befejező leczkéken jelen leendünk, de ön viszont megígéri, hogy September első hetében kutyáinkat nálunk kivezeti." Ezt Jem udvariasan megígérvén, miután már második pohár grogjának végére járt, a gyűlést feloszlattuk. „Remélem uraim, nem fogják elmondani a mit beszéltem — mondá Jem kalapja és ostora után nyúlva. „Semmiesetre Jem!" Vegyes. — Az uj gyepszövetsógnek, melly hg. Rohan Lajos, hg. Arenberg, gr. Széchenyi Béla, gr. Széchenyi Kálmán és b. Rothschild urakból áll, a két első helyen nevezett tagja Angliába utazott, lovak vétele é's idomár szerződtetése végett. Idomárul ifj. John Osbornet, a maga idejében jó hirnevü lovart fogadták meg, ki mint halljuk egyelőre Lissában fogja tartani a versenyistállót. A szövetség részére eddig vett lovak névsora a következő: Kama 4é. p. m. ap. Lord Fauconberg any, Fern, Fernhilltöl. Star of India 3é. p. m. ap. Knight of St. Patrick any. Ava, Lanereosttól. C a m e 11 i a 5é. p. k. ap. Rattle any. Singleton Lass, St. Lawrenctől. Chignon 3é. p. k. ap North Lincoln any. Venetia, Harkawaytöl.