Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867
1867-10-20 / 29. szám
f 468 ellenszegülni is csak roppant áldozatokkal lehet, mindinkább visszahúzódnak. Ez által a gyep hitele szenved. De szenved a tenyésztési érdek is, mert a régi firmákkal elnémulnak a hosszabb versenyek, nagyobb terhek s a jó ló díjazására czélzó mindannyi rendszabályok szószólói; kidőlnek azon antique turfiták, kik a versenydijakban az észszerű rendszeres tenyésztés jutalmát keresték. De minden egyebet felülmúl káros hatásában a versenyek divatozó rövidsége, mellyet méltán a versenyügy és tenyésztés mételyének nevezhetünk. Megismerjük befolyását a versenyélet minden mozzanatában, a telivérió életében csikó korától agg koráig. Sebesség lévén az egyedüli követelmény, ennek kierőszakolására van csupán irányozva az idomítás ; de mennyi jó anyag vész el, melly a túlhajtott erőfeszítést ki nem állja, mennyi lesz a riikölés áldozatává, és mennyi mustráltatik ki mint haszonvehetlen, melly különben a telivér díszére vált volna, például Dulcibella, Vigour, Arrogante. Sebesség lévén a győzelem egyedüli tényezője, ,/ 2 és % mértföldes versenyekben a ló legnemesb tulajdonai, a szívósság és a fáradt állapotban való hosszas küzdéskor tanusuló oroszlányszív, napfényre nem kerülnek. Illy tehetségeikben csak egyoldalulag — tehát ki nem próbált, véralkatukban (temper) a rövid versenyek százszoros „Falsé Startjaiban" nem ritkán megtört, nagyrészt rükölő állatok képezik a piaczot, mellyre a tenyésztő utalva van. Ez azonban koránsem panaszkodik, kevés kivétellel legkisebb gondját képezvén a tenyésztés maradandó érdekei, önnön közvetlen érdekei pedig a divatnak hizelgést parancsolván. Sőt inkább csakis arra törekszik, hogy a lehető legsebesebb mént — eltekintve minden egyéb fogyatkozástól — megszerezhesse, minden a vérés alkatviszonyokból származó s régentébb törvényként tisztelt tekintetek megvetésével a legsebesebb vérű kanczákkal párosítsa, és az innen előállandó csikót a természetes fejlődés mesterséges túlfeszitésével, minél korábban idomitásra kész állapotban piaczra hozhassa. Az illyen, ma már majdnem átalános eljárás, józan tenyésztési elvekkel meg nem fér. De a jó versenysport érdekeit sem szolgálja, mert a hibás, inpókos, őztetemü, vagy két roppant sebes de rosz alkatú szülőnek rendesen még roszabb ivadéka egy darabon elfuthat ugyan, kivált ha ismételt rosz futással a teherszabó szemeibe homokot szórt, de nem állja ki azon szigorú vizsgákat, mellyek hajdaü a Mastershiphoz megkívántattak, s mellyekért lelkesült az igaz versenybarátok serege. Meredek dombok, 2V 2—4 mértföldnyi távolság nehéz teher alatt, ismeretlenek azon vitézség előtt, melly babérjait csak a „Tattersall bettingroom" küzdfövenyén egy „settling hétfőn" aratja. I Ezen röviden vázoltak, mellyekkel újat alig mondtam, elégségesek azon állítás igazolására, hogy ma nagy öncsalódás volna Angliának öntudatos telivértenyésztése, vagy csak önálló versenyügye dicsőségéről szólani. Ott a „betting book" uralkodik majdnem kizárólag, s ha ennek a telivérfaj megteremtésében lehetett is érdeme, még bizonyosabban illetendi a bekövetkezhető veszélyért való felelősség. Illy körülmények között nem csodálkozhatunk, ha maholnap a tökéletes alkatú
