Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-10-20 / 29. szám

II 469 és ép mén már ritkább lesz a fehér hollónál, és ha mégis előfordul, majdnem megfizethetlen. Áttérek a kanczákra. Könnyebb áttekintés végett ezeket osztályokba sorozom' a millyekben értékük és áraik szerint találtam. Ha a feladat csak abból állana, hogy telivér és cardinalis hibáktól ment kan­czákat vegyünk, ugy ez nagyon könnyen volna megoldható. Seregét láttam ezen harmadik osztályú vagyis ollyan állatoknak, mellyek se származásuk, se alkatuk, se multjoknál fogva nagy várakozásra nem jogositanak, de telivérek, örökölt csont­és szembeötlő alkathibákat nem mutatnak fel, és e negativ előnyök mellett még nagy olcsósággal is ajánlkoznak. Ötven-hatvan fontjával darabonként csak a new­marketi idomároktól összeszedhettem volna jócska számú illyen kanczát, mellyek története mindig ugyanaz, hogy t. i. a pályán hasznavehetleneknek Ítéltetvén tu­lajdonosaik által, az idomárnak ajándékoztattak, az első legjobb ménhez küldettek, és most a telivér faj elszaporitói között szerepelnek, addig legalább, mig vevő nem érkezik. De ezzel, felfogásom szerint, a hazai lótenyésztésnek alig leszek va!a szolgá­latot teendő. Tudom, hogy a tenyésztés kezdetén fődolog minél több anyagot behozni, ezáltal ajtót nyitni azan sokszor bekövetkező s az elörökités szeszélyességét jelző eshetőségnek, hogy ollykor a selejtes tenyészállat is jót hoz, sőt magánál száz­szorta jobbat. De hazai tenyészetünk jelenleg fejlődési szakában, midőn nem többé anyaghiány a hiba, hanem inkább félő, hogy a meglevő közötti sok selejtes, tovább alkalmazásában, a czélbavettel ellenkező hatást gyakorolhat: nem tömegével, hanem belértékével, qualitásával kell hogy hasson a behozatal, tehát még egyéb igények emelendők a telivér és hibátlanságon túl. Fájdalom, szinte el kell tekintenünk az emiitettek ellentétét képező első osz­tály, vagyis a telivérkanczák azon ritka gyöngyeitől, millyekből áll a királyi Hampton-courti ménes, millyeket közben Blenkiron, Naylor, Jackson, Cookson, J'Anson s egy némelly nagy úr válogatott ménese mutat fel; mert azok nem el­adók vagy csak ezzel hasonértelmü árakért, mint p. o. Caller Ou és Borealis, mely­lyekért a tulajdonos hosszas unszolásomra végre árt szabott, 12,000 font st. a párért. A mi piaczunkat az e két véglet közé eső, vagyis a Il-ik osztályú, t. i. azon kan­czák képezik, mellyek egy részt a jó "tulajdonok olly összegét birják, hogy tenyé­szetünk nyereségére válhatnak, másrészt pedig még reánk nézve nem megfizethet­lenek. Áll pedig ezen osztály : kanczákból, mellyek több évi ménesi pályán külö­nösen jó csikót nem neveltek ; jó származású fiatal kanczákból, mellyek csikót még nem ellettek ; jó ménesek selejtesebb egyedeiből, mellyek mint számfelettiek adat­nak el. Piaczunkat képezi végre a halálozások, bukások, és egyéb okokból árverésre kerülő s ollykor a leg is legjelesebb tenyészanyag. Hosszú, sokat igérő rovat! De mennyi marad ebből, ha szigorú vizsgálat rostájára bocsáttatik, és mennyi vehető meg, ha a követelt árak a józan tárgyilagos becslés eredményével megegyezzenek ! i ( t \

Next

/
Oldalképek
Tartalom