Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867
1867-10-20 / 29. szám
II 469 és ép mén már ritkább lesz a fehér hollónál, és ha mégis előfordul, majdnem megfizethetlen. Áttérek a kanczákra. Könnyebb áttekintés végett ezeket osztályokba sorozom' a millyekben értékük és áraik szerint találtam. Ha a feladat csak abból állana, hogy telivér és cardinalis hibáktól ment kanczákat vegyünk, ugy ez nagyon könnyen volna megoldható. Seregét láttam ezen harmadik osztályú vagyis ollyan állatoknak, mellyek se származásuk, se alkatuk, se multjoknál fogva nagy várakozásra nem jogositanak, de telivérek, örökölt csontés szembeötlő alkathibákat nem mutatnak fel, és e negativ előnyök mellett még nagy olcsósággal is ajánlkoznak. Ötven-hatvan fontjával darabonként csak a newmarketi idomároktól összeszedhettem volna jócska számú illyen kanczát, mellyek története mindig ugyanaz, hogy t. i. a pályán hasznavehetleneknek Ítéltetvén tulajdonosaik által, az idomárnak ajándékoztattak, az első legjobb ménhez küldettek, és most a telivér faj elszaporitói között szerepelnek, addig legalább, mig vevő nem érkezik. De ezzel, felfogásom szerint, a hazai lótenyésztésnek alig leszek va!a szolgálatot teendő. Tudom, hogy a tenyésztés kezdetén fődolog minél több anyagot behozni, ezáltal ajtót nyitni azan sokszor bekövetkező s az elörökités szeszélyességét jelző eshetőségnek, hogy ollykor a selejtes tenyészállat is jót hoz, sőt magánál százszorta jobbat. De hazai tenyészetünk jelenleg fejlődési szakában, midőn nem többé anyaghiány a hiba, hanem inkább félő, hogy a meglevő közötti sok selejtes, tovább alkalmazásában, a czélbavettel ellenkező hatást gyakorolhat: nem tömegével, hanem belértékével, qualitásával kell hogy hasson a behozatal, tehát még egyéb igények emelendők a telivér és hibátlanságon túl. Fájdalom, szinte el kell tekintenünk az emiitettek ellentétét képező első osztály, vagyis a telivérkanczák azon ritka gyöngyeitől, millyekből áll a királyi Hampton-courti ménes, millyeket közben Blenkiron, Naylor, Jackson, Cookson, J'Anson s egy némelly nagy úr válogatott ménese mutat fel; mert azok nem eladók vagy csak ezzel hasonértelmü árakért, mint p. o. Caller Ou és Borealis, melylyekért a tulajdonos hosszas unszolásomra végre árt szabott, 12,000 font st. a párért. A mi piaczunkat az e két véglet közé eső, vagyis a Il-ik osztályú, t. i. azon kanczák képezik, mellyek egy részt a jó "tulajdonok olly összegét birják, hogy tenyészetünk nyereségére válhatnak, másrészt pedig még reánk nézve nem megfizethetlenek. Áll pedig ezen osztály : kanczákból, mellyek több évi ménesi pályán különösen jó csikót nem neveltek ; jó származású fiatal kanczákból, mellyek csikót még nem ellettek ; jó ménesek selejtesebb egyedeiből, mellyek mint számfelettiek adatnak el. Piaczunkat képezi végre a halálozások, bukások, és egyéb okokból árverésre kerülő s ollykor a leg is legjelesebb tenyészanyag. Hosszú, sokat igérő rovat! De mennyi marad ebből, ha szigorú vizsgálat rostájára bocsáttatik, és mennyi vehető meg, ha a követelt árak a józan tárgyilagos becslés eredményével megegyezzenek ! i ( t \