Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-10-20 / 29. szám

j-166 jük, mellyek minden egyes esetben jóval felülmúlták azt, mit a tisztelt bizottmány e czélra felajánlott volt. Hogy utólagosan Carnival megvétetett, ez a bizottmány kötelességei szabadelvű felfogásából kiinduló — azon elhatározásának köszönhető, hogy a kínálkozó alkalmat felhasználandó, kész volt mélyebben nyúlni a gondjaira bizott alap zacskójába. Ha ez nem történik, mént nem szerezhettem volna, telivértenyészetünk induló fejlődésének nagy hátrányára; de még utólag is köszönettel tartozom a tiszt, bizottmánynak, hogy olly utasítással látott el, melly szerint nem kényszerültem meggyőződésem ellen cselekedni, t. i. mindenesetre venni, mert, ha az illyes kötelező utasítás — korlátolt eszközök mellett — eddig sem eredményezett többet kétes sikernél, a mai fennecsetelt viszonyok között tán még annyit sem lesz vala ígérendő. Körültekintők a pályán is, felkutattam a még futó mének között egy párt melly nézetem szerint megfelelt volna; de csakhamar meg kelle győződnöm, hogy itt sincs kilátás szerencsés vételre. Megkisérlém Lord Ronald-dal és Historiannal, de ugyanazon tagadó választ kaptam, hogy t. i. idősb ló, mellyet megbízható járása (steady pace) alkalmassá tesz a fiatalok kipróbálására, a mai fogadási viszonyok között megfizethetlen. Fiatal előtt pedig, melly egyrészt elég jó versenyidomot mutatott, hogyreánk nézve kívánatossá váljék, és még sem ollyat, hogy a reá hárult teher a nagy handicapokért való vetélkedésből kizárná, — nyitva vannak a nagy coup esélyei, mellyeket kárpótolni mi képesek nem vagyunk. De ha a tisztelt bizottmány kész is hitelt adni példákkal is támogatott azon állításomnak, hogy alig van s még nehezebben szerezhető meg az igényeinknek megfelelő mén ; méltán fogja kérdezni ennek okait, annál inkább, ^minthogy köztudomású, hogy 30—40 évvel ezelőtt, a számilag sokkal kevésbbé elterjedt telivértenyészet busásan látta el a szárazföld szükségletét. Megkísérlek erre is felelni, nem kimeritőleg ugyan, de legalább pár vonással jelezve az e részt észlelteket, melylyek, ha nem csalódom, igen sokat megmagyaráznak. Kétségtelen, hogy nem a puszta véletlennek, hanem huzamos törekvésnek, és az angolban sajátos szívósságnak köszönjük a lófaj azon remekét, mellyet telivérnek nevezünk. Kérdésesebb az, valljon tisztán fajnemesitési öntudatos czélok lebegtek-e azok előtt, kik az úgynevezett királyi kanczákat elsőbb kereszteztették a Darley, Godolphin s a kelet egyéb gyöngyeivel. De ez másodrendű kérdésnek látszik, constatálva lévén a tény, hogy lettek légyen az indokok bármellyek, a lónak olly tökélye lett elérve, minőt odáig sem véletlen, sem tudomány fel nem mutathatott. Nem is foglalkoznám e kérdéssel, ha ma is azon a tökélyponton találom vala, és ezt még a holnapra is biztosítottnak hinném. De midőn ellenkezőleg úgy találom, hogy a belérték a terjedő számaránynyal mindinkább, sőt fenyegetőleg apad, és ezen feltűnő jelenség okairól van szó, igen is szükséges visszatérni az eredeti kútfőkhöz, felkutatni az ott működött tényezőket, hogy alaposan ítélhessek.