Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-08-30 / 24. szám

J388 A herczegek már korábban abban állapodtak meg, hogy a medvét bevárják, mig a gaurából végkép előre tör, mert arra, hogy menekülhessen, illy körülmények között gondolni sem lehetett. Mi egyébként e nösténymedvét illeti, ez inkább bármi egyébre, mint futásra látszott gondolni, kész volt a támadásra, s ennek okát későbben fogjuk megtudni. Szőrét vadúl fölborzasztva, dühtől csillogó szemeit mérgesen s kihivólag mereszté ránk s a viadalra késznek mutatkozott. Epen támadó fölszökéshez készült, midőn a két úrvadász golyóitól majdnek ugyanazon perczben fejbe találtan, életjel nélkül rogyott össze. A kiséretnek ez után következett örömrivalgásai messzire betölték az egész vadont, s megszakaszták kárpáti erdőségeink téli nyugalmát; a csodálkozásnak s megbámulásnak nem volt hossza vége, és még nem is tudták, hogy az elejtett vad nőstény, s hogy még modvebocsnak is kell a gaurában lenni, mig én ennek nyilasán át be nem néztem, s ezek egyikét meg nem pillantám. Egyik emberünk azonnal a gaurába mászott és a két bocsot előhozta, ezek még csak akkorák voltak, mint egy házi nyúl, s aligha 5—6 hetesnél idősebbek. Azok pedig, kik a nőstény medve bocsolását a télen át kétségbe vonják, e tapasztalás folytán meggyőződhetnek, hogy véleményük téves volt. Miska, melly nevet a himbocsnak adtuk, kevés nap múlva megtanúlta, miképen kell az elébe tett tehéntejet önmagától meginnia, Kaszka, a nösténybocs azonban, vagy makacs vagy ostobább volt, s csak 14 nap múlva látott hozzá. Most a bocstestvérpár „am Possen" nevü herczegi kastélyban, a kies Thüringenben van elhelyezve, hová a herczegek vendégül hozatták el. Sötétbarna, s szép bosszú szőrű irhával fölruházott mamájok bizonyosan az itt elejtett medvéknek egyik legszebb példánya volt. A félre eső kis Zubrzicza falura nézve, visszajövetelünk j-endkivüli eseménynek mondható. A falusi lakosságnak vénje és apraja elebénk futott, és o szegény emberek rendkívül örvendtek a szép zsákmánynak már azért is, mert a nőstény medvének, s reményteljes két bocsának élelmezését az Ínségesen élősködő falubeliek zabvetései bizonyosan érezhetőleg megsínylették volna. Még a falu zenekara is előjött, s a falu szélén várt ránk egy vén világtalan hegedűs, és egy gyerköcz képében, ki valami czimbalomszerü hangszert nyomorgatott. A közlelkesedés még ennél is magasb fokra hágott, midőn a két mértföldnyi távolságra lakó korcsmabérlő és egyúttal csapláros a jövendő események szerencsés elöérzetében, melylyel különösen fajbeli rokonai, az itteni izraeliták vannak fölruházva, magával hozott vudka készleteit (mikkel a falu népe látszólag be nem érte) — egy ujabb bőséges szállítmánynyal pótoltatta, s ekép a falusi közönség előtt legnagyobbnak látszó boldogság eszközeit maga előtt szemlélhette. De a gaura látogatásánál nem mindig alakulnak a viszonyok illy kedvezően mint most történt. Illy czélból példáúl a herczegek múlt tavasszal is tettek illy kirándulásokat, mellyek véghezvitelére, csak a legnagyobb kitartásra edzett vadász érezheti magát fölbátorítva; a többi közt egy vadászati kirándulásról is szólhatnék, mellynél igen közel állottunk ahoz, hogy az éjszaki vadászat minden fáradalmaival