Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-08-30 / 24. szám

J389 és veszélyeivel megküzdjünk, mert font a Kárpátok magaslatain 13 foknyi hidegben csupán köpenyeinkkel takarózva, az éjt künn kelle töltenünk, o mellett pedig éhség és szomjúság miatt majd elvesztünk, mert a magunkkal hozott élelmi készlet csonttá fagyott, a hidegtől szétropesztett üvegeink tartalma pedig kifolyt. Ennek daczára az illy nemű kirándulások rendkívüli érdekességgel birnak, nekem pedig alkalmat szolgáltatnak' arra, hogy a medvevadászat ezon kevéssé gyakorolt és ismert neme fölött gondolkozva, annak sikerét jövőre minél inkább biztositsam. Nem hagyhatom emlitetlenül, hogy szomszédjaim némelyike, kik mindnyájan kitűnő modvevadászok, kétségbe vonják annak lehetőségét, hogy a medvének a gaurában tartózkodása biztosan megállapítható, mert úgy vélik, hogy a legkisebb kísérlet, mit az ember ennek kinyomozására tesz, a medvének okvetlen fölköltését, s eltávozását vonná maga után. Ez azonban — mint láttuk— nom úgy van, ha a vadász föladatát a kellő óvatossággal teljesiti. Mások tanúlságáúl két jelezményt említek föl, mellyekről a medvének a gaurában létezésére majdnem biztos következtetést vonhatunk : az egyik a medvének azon szokása, melly szerint akkor, midőn gaurájába készül vonúlni, egy erős galyat, vagy nagyobb fadarabot maga után vonszol, és azt a gaura nyilásához állítja föl, alkalmasint a végből, hogy ez által a hónak az odúba tolulását akadályozza. Illyesmit még akkor is, ha a törzs hóval van fedve, igen könnyű észre venni. A másik biztos jel pedig abból áll, hogy a lakott gaura kapuja fölött kevesebb havat látunk, mint másutt, mert cz a belső meleg s kigőzölgés által fölolvasztva, folytonos enyészetnek van kitéve, minélfogva a kapu felső ivén sokkal csekélyebb hókéreg észlelhető, mint annak oldal élein ; azonkívül pedig a hó illyen helyütt a belső nedvesség folytán valamivel sárgább, és a midőn olvadni kezd, jégcsapokat képez. Ezen kivül a tavasz folytán még más öt gaurát kerestünk föl, mellyekben a határos uradalmi erdőségek bővelkednek, de hasztalanúl, mert márczius második felében a hó olly hirtelen kezdett olvadni, hogy a Kárpátok előhegyeiről a régi hó mind eltakarodott, ennélfogva reménységünk nem is lehetett, hogy ha a medvék az öserdőkbpl kiötlenek, azokra sikerrel vadászhassunk. Márczius 30 kán a hcrczegek el is hagyták vidékünket, miután még időközben néhány vaddisznót elejtettek, melly az itteni szegény lakosságnak sok kárt okoz. Igy beszéli el ezt Knaur Albert rybniki cs. kir. erdész s a milly egyszerű, ép olly érdekes a leirás, mellyet a bécsi Jagdzeitung után e lap t. olvasóval is közölhetni véltünk. Angol tenyészkanczák. A pesti lovaregylet ötös bizottmánya saját tagjainak egyikét, báró Ambrózy Lajos úr ö méltóságát kérte fel az idén ama — nem csekély szakértelmet, tapintatot és óvatosságot igénylő feladatra, hogy a magyarországi lótenyésztés emelés.érc ö cs, ap. kir. Felsége által rendelt pénzalaphói Angliában nemes vérű kanczákat vásároljon. Miként felelt meg a báró úr e kényes feladatnak, arról mindenki meggyő-