Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-08-20 / 23. szám

J374 írni, mellyet a Metapcdine nevü folyó forrásainál (New Brunswiekban) találtam. A folyó 15—20 láb széles, meglehetős eséssel; száz yardnyi távolságra egymástól négy gát állott; a legszélsőbb által képezett tó kiterjedése egy hold, mélysége 8 láb lehetett. A félkör alakú, 150 yard hosszú gát, a tó felső részét bekerítette, melly ben bámulatos ügyességgel a legkisebb szikladarab, fatörzsök vagy szigetecske fel volt használva. Epitése olly szilárd vala, hogy két embernek majd nem egy óra kellett, mig kapákkal egy hat láb széles részt nyithattak. Maga a hódiak egy közönséges alakú és nagyságú, de kissé lapos széna baglyához hasonlított; több mint két harmada a vízből kiállott. Belsejében egy hat láb széles szoba volt, mellynek padozata tíz hüvelyknyire állott a víz színe fölött: ebben ncgy, bnom faforgácsból készült ágyat találtam. A 3—5 lábnyi vastag falak földdel vegyitett fából épültek, mind a három bejárás pedig a víz alatt volt. A lakhoz közel éléskamrájokban téli használatra szánt fris szálfák és ágak félig víz alá merülve hevertek. A lehámozott ágak többnyire a házon és gáton voltak felhalmozva. Ez volt az legelső hódiak, mellyet valaha láttam; véletlenül akadtam reá, midőn több mértföldnyi távolságban a gyarmatoktól az erdőkben kalandoztam. Ki valaha itt járt, tudni fogja, milly ritkák ezen erdőkben az állati élet jelei; milly kíváncsian nézegeti a vadász a legcsekélyebb jelt vagy fejszevágást, mellyre útjában akad; könnyen érthető azon öröm, mellyet éreztem, midőn a vadonban e gyarmatot megláttam. Eleintén nem ismertem ki magamat. Ösztönszerűleg a tó balpartjára mentem, hol egy fatuskón ülve négy álló óráig várakoztam. Türelmem meg lön jutalmazva, mert láttam az uszó hódakat, midőn a szálfákat fogaikkal vontatták. A látvány annyira mulattatott, hogy a haza menetelre csak akkor gondoltam, midőn már elkéstem; de azzal, hogy egy éjt a hódak társaságában töltsek, nem igen törődtem Egy fiatal hódat, ki jó lötávolban úszott felém, fejbe lőttem, utóbb pedig olly fa tüzénél sütöttem meg, mellyet tán ő maga vagy rokonai egész más czélra gyűjtöttek. A fiatal hód húsa a malaczéhoz sokat hasonlít, és nem megvetendő eledel; egyébiránt rendkívüli kövérsége miatt valami gyenge gyomor csak nehezen tudná megemészteni; de a rengeteg erdőkben és mezőségeken testünk eme kényes része sokat enged elöitéleteiböl, miért is nem egyszer jó izüen falatoztam a hód húsából. A vén hód vagy annak farka füstölve jobban izlik, söt ez utóbbit kitűnő eledelnek tartják. Lakának felépítéséhez a hód leginkább kisebb szigeteket vagy csekélyes vizben álló helyeket szokott felkeresni; főkelléke azonban egy, a mély vízzel határos kiszáradt meder ; ennek eg.yik t-égét gátakkal megerősítvén, a tóban egész éven át egyforma mélységben megmarad a víz. Maga a ház eleintén sokat hasonlít valami sárból, kövekből és fából épült óriási madárfészekhez, utóbb gerendák helyett ágak és sárral vegyitett karók rakatnak tetejére, s az épület készen van; a belső elrendezésnél szintén bámulatos ügyességgel járnak el, és minden évben ősszel vagy tél elején a háztetejét sárral betapasztják. Ha egy egész hód család együtt lakik, olly meleget fejtenek ki, bogy a ház tetején a bő többnyire elolvad. Azt is mondják a hódról, hogy farkát vakoló kanál gyanánt használja, mit én ugyan nem vettem észre ; mindenesetre igen valószinü, miszerint épitési munkálatoknál a farknak valami je-