Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-08-20 / 23. szám

3T5 lentekeny szerep jutott, mert különben miért lenne a hód farka ellentétben a többi uszó-mászó állatokéval olly lapos. Ha egyébre nem, de kényelmes ülésnek használhatja. A hódak legfeljebb három vagy négy évig tanyáznak egymásután ugyanaz on lakban, és pedig azon okból, mivel sokkal könnyebb erdős helyen új lakot épiteni, mint az élelmet messziről a régi helyre hurczolni, miért is a hód lakta folyókon és tavakon a javítás és omladozás mindenféle stádiumaiban lehet gátakat és lakokat találni. Ha a hódak biztonság kedvéért, vagy bár milly okból egy új házból kiköltözködnek, valami elhagyott régi lakba vonulnak, de az élelmiszereket esténként csak onnan hordják el. — Egy természettani munkában olvastam, bogy a nőstény hód 6—8 kölyköt vet. Ez jóformán hiba lesz, mert ötnél többet soha sem láttam, közönségesen 3—4 szokott lenni. A hód vadászat valóságos tudomány; az ekkor kifejtendő türelem, ravaszság és fogások igen érdekessé teszik azt, noha az eredmény mindezekhez semmi arányiban sem áll. Az egykori hód vadász mindig vágyódik előbbeni foglalkozása után. Nem tudja elfelejteni az időket, midőn puskájával, ölébe szúrt kézi fejszéjével, egyéb vadászati készleteit pedig hátán czipelve az erdőbe indúlt. Csekély készleteit a szatócstól „puff-"ra vette, biztositékúl nékie a haza hozandó hód bőrökre elővételi jogot engedvén. Gyakran ketten indulnak, és ekkor csapdáikat sat. egy úgynevezett „lélekvesztö" ladikba rakják. Mihelyt a hódvadász valamelly folyóhoz ér, annak vagy mentében vagy a körülmények szerint ellenében szokott járni; néhány, vagy legfeljebb egy két száz yardnyi távolságra haladva, mindent tud — mintha csak könyvből olvasta volna. Százféle nagyságú és alakú ágat vagy gallyat látott, de ezek egyikén, gyakorlott szeme azonnal észreveszi ama bizonyos jelt, mellynek örülnie kell: egy félig vizbe merült bot mindent megmondott, mit tudni akart; talán valami égerfa ága, melly mintha késsel lett volna levágva; egyszeri rátekintés után megmondhatja, melly hónapban sőt napon s mennyi idős hód által lett elrágva. Minél tovább megy, annál több jelt lát; kivágott fák, tuskók, utak, régi gátak és lakok de ezeket figyelembe sem véve, tovább halad. Megrakottan az erdőkben járni már magában véve is nem csekély feladat, de még nehezebb áthatolni ama sűrűségeken, mellyek minden folyó mentében találtatnak. Nemde a horgász is egész nap elüldögél a viz mellett, inert azt hiszi: liogy itt halaknak kell lenniök; mennyivel szívesebben fáradozik a vadász, ki „bizonyosan" tudja, hogy itt hódak „vannak." (Vége kövotk.) Vegyes. — Ostreger, mellyről a „Fieldben" olvasván liogy Ausztriába adatott el, sejtelmünket fejeztük ki fönebb, miszerint alkalmasint a kisbéri ménes részére vétetett meg — csakugyan Lisbéne jő, pótolni Teddingtont. Az államinénesek igazgatója Mengen ezredes vette meg elébbi tulajdonosától Thelluson úrtól, ki a 3000 guinea árán történt eladást megbánta, mert Ostreger mindjárt ezután olly gyönyörűen nyerte a Chesterfield Stakest és a goodwoodi handicapet, hogy Anglia első rendii lovai közé sorozható. Származása kitűnő; ap. Stockwell any. Woodcroft; anyja, mint