Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-08-10 / 22. szám

J354 hoz; Plinius pedig a gladiátoroknak, hogy az arénán minél szebbek legyenek, hét napon át folytonos nyúlhús kosztot ajánl. A nyúlláb sokféle babonás tulajdonságait emlegetik. Hátulsó lábát zsebedben hordozva csúzod elmarad; voltakép azonban a nyúlláb legfeljebb arra való, hogy a vásári bobócz arczát fesse ki vele, miért is a nyúllábas festékbögrét mindig kéznél tartja. Boadicea korában a nyúl futásának irányából az oseményeket jósolták, s a hös királyné, utolsó csatájában a rómaiak ellen, nyulat ugrasztott ki kebléből harczosai közé, kik lelkesülten rohanván előre, az ellenséget megverték. Az agarászat pártfogói azt állítják, hogy a nyúl erős szügye és tüdeje a futást kiválólag birván, csakis az agarak számára lön teremtve, mellyek örök időktől íogva mindig a nyúl elfogására használtattak. Fekvéséből körben igen messze lát a nyúl, de a mozdulatlanúl előtte álló tárgyat csak nehezen veszi észre; miért is ha egyenes vonalban tart a nyúl a csendesen álló vadász felé, többnyire lábai elé üget s fordultával jobbra vagy balra szép lövésre nyújt alkalmat. Hallása igen finom ; bátrafektetett tapsikkal a tarlón vagy ereszkedön végig szaladva nagyon jól tudja merre vannak üldözői. Egy barátom tekézö termében múlt novemberben a kandalló előtt üldögélve, nyúlakról beszélgettünk; tulajdonképen pedig azért jöttünk össze, hogy az idény első szarvasgombáit pulykapecsenyével megkóstoljuk s nyulakra vadásszunk, mielőtt a fagy a répatarlókról — farmereink nagy kárára — a buza vetésekre szorítaná. Az egész idény alatt elég nyúlat lőttünk. Jó foglyászó és nyúlászó esztendőnk volt, mi nem szokott mindig együtt járni. Néhány pár fogoly nom elegendő egy ajándékra szánt kosárba, legalább egy nyúl kell hozzá, mi pedig némellykor minden pár fogoly mellé két vagy három nyúlat is lőttünk. Néha egy-egy hosszú eleven sövény mellett végig menve, a vizslákat felfűztük s az árkokat és bokrokat clumberekkel kerestettük ki. Ezáltal sok csavargó fáczán került vissza az erdőbe, spánieljeink podig, mellyek a bokor kerülő Major és Peter vizsláink közelében keresni nem mertek, nem egy foglyot szereztek puskáink számára. Mindamellett — aránylag a mezei nyúlak számához — kevés sövénynyúlunk volt; csendes időben fekvésüket a tarlón nagyon szerették, rendkívüli melegbon pedig a czukorrépa és vadrepcze levelei alatt füleltek, hol legfeljebb szerencsés kapásra lehetett egyet egyet lekapni. „Ne kímélje őket sir!" mondá Bertie egy gyönyörű septemberi nap reggelén, midőn épen parancsomra legjobb vizslámat a nyúl után való szaladásért jól elverte ; „csak lőj je, anélkül is egytől egyig mind boszorkányok!" Kutyaidomítás és vadászat közben nem igen szoktam beszélgetni, miért is ezen expectoratióra akkor mit sem feleltem, hanem midőn reggelizés végett egy terebélyes tiszafa alá telepedtem, magamhoz intém a tisztességes távolban erdőszömmel és kutyáimmal gyepen heverő öreget s megkérdeztem töle, mit értett iménti szavai alatt. Bertie, ki mindig urak körül forgolódott, nem igen habozott s rágyújtván így felelt: „Ha boszorkányok-e a nyúlak, nem tudom; de annyi bizonyos, hogy valahányszor életemben bajba keveredtem, ezt mindig nyúlnak köszönhettem. Fiatal koromban egy izben otthon kevés munka — s én a henyélésnek mindenkor nagy ellensége lévén, eszembe jutott, hogy időtöltésből «quire Drakes nyulainak létszámát