Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-08-10 / 22. szám

J355 kissé megritkítom. Egy napon tehát nagy mennyiségű drót törökét készítettem, s azon esetre, ha megfognának, édes anyám családnevét (Summers) vettem fel. Aratás után a farmerek erősen csépeltettek, mert állítólag szalmájuk elfogyott, noha jól tudtam, hogy sz. Mihálynapja körül a farmernek egyebe is elszokott fogyni; nem sokára tehát olly helyre jutottam, hol elég csépelni való árpa volt s fiatal és erős 'évén, akkor kétszer annyit dolgoztam, mint pajtásaim. Valami két napra reá, a fiatal squire erdészével gazdámhoz jővén, a nyulakról beszélgettek, nevezetesen arról: hogy az országút melletti füzesben, a fiatal fenyvesben s az erdész lakása melletti vágásban nagyon elszaporodtak. E bajotokon segíthetek, gondoltam magamban s csakugyan még az éjjel hat tőrt rakván ki, reggelre öt nyulat fogtam. Jelszavam mindig az volt, hogy a vadőr az erdész lakása közeiéhen tartózkodjék , mert nem csak hogy ott van a legtöbb vad, hanem másrészt az erdésznek se jut esze ágába arra gondolni, hogy valaki elég szemtelen legyen orra előtt rakni ki tőröket. Néhány nap múlva ismét 12—14 tőrt raktam ki s szokásom szerint azalatt, mig a cséplőgép délben szünetelt, az eredményt megnéztem : egyetlen egy nyálat találtam; nyakáról a tőrt leoldván, úgy tetszett, mintha ez tágan lett volna rajta, a nyúl feje pedig épen nem volt megdagadva. A tőrt újra felrakván, távozni akarok, midőn a bokorból valaki csak rám kiált: „Na's hát Summers uram, készen vagyunk-e már ?" Szépen megfogtak, bezártak, helyemet elvesztettem s igaz hogy csak pénzbirságra Ítéltek, de a prókátor költségei 10 napi keresetemet vitték el; s mind ezt egy rósz nyúlért! Szintúgy jár az ember, ha tolvajhálóval fogja őket; rémitő makogásuk a csőszöket fellármázza, s minden ember a vadőr nyakára jö, ha csak jókor el nem illan vagy ha fejeiket he nem veri." Az öreg Bertie állítása szerint, a rözsetőtéseket eltépik a nyíllak, a részeg kocsisok a szekér oldaláról leesnek miattuk, szóval az egész községben minden bajnak egyedül a nyúlak okozói. Annyi igaz, hogy sok sok ember pórúl járt miattuk, miért is én igen jókor kezdem őket lövöldözni; nem csak mert az idény kezdetén többet lehet löni, hanem mert egyúttal sok kárnak és ebből származó kellemetlenségnek is elejét vesszük így. A földbirtokos nem követhet el nagyobb igazságtalanságot vagy embertelenséget, mintha nyúlait január közepéig kitnéli. Ekkor már, ha nagy a hideg, a földmivelő kárán élődnek, ép úgy mint a tengeri halak Rómában, mellyeket rabszolgák húsával hizlaltak. Ha a foglyászó hónapokban nyálakat is lövünk, az eleven sövényeket némellykor meghajtatjuk; az első fáczánkakas vadászatkor a csenderesekben egészen mellőzhetjük őket. IIa azonban még is vadásznánk reájuk, illyenkor két sor puskást állítunk; az első sor a nyálakat lövöldözi; ugyanazt tehetik a szélről járó vadászok. Hajtóvadászaton a hajtók sürüen legyenek felállítva, s minden lárma nélkül, csak botjaikkal kopogatva nyomúljanak előre; a tisztások széleire ügyes puskások állíttassanak, kik a bokrokban bújdosó nyálakra nem lőnek, mert máskép könnyen megtörténhetnék, hogy valaki vakon térne haza. Ha ügyes puskások vadásznak együtt, nagyon jól tudják mikor kellessék a lombos tölgyfa alá a tisztásra kiállani, 20—30 lépésnyire a hajtók előtt járni, szóval a helyzet minden előnyeit czélszerüen felhasználni.