Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-08-10 / 22. szám

J351 2 :1 Cure All, 3:1 Fieken és Mayflower, 5 :1 Foreteller ellen. — A kedvencz Cure All a pálya két harmadán bevárólag ment s csak midőn vezető istállótársát Maytíowert Fieken szorítani kezdte, Cure All a szövetséges társ segélyére felnyomúlt, mire aztán Mayflower visszamaradt, Cure All pedig három hosszal verte meg Fiekent. Homoeopathy bukott, Foreteller megvált lovasától. A Leather Plater. (Angol sportvázlat. Az „Old Buslimantól.") (Folytatás.) IV. A századost nem annyira az akadály- mint a gátversenyen való megveretése bántotta. Mindig fájlalta, hogy a lovat kezéről elütöttem, s legelső találkozásunk alkalmával ezt szóba is hozta. Mindketten kissé ingerültek lévén, a feleselésnek külön fogadás lön a vége, mellyben a gátversenyen harmadik lónak maradt kanczájára, csikónk ellen 1'/« mértföldnyi sikversenyben 10 stone teherrel, 50 font sterlingbe fogadott. Minden áron óhajtotta volna, bogy a tulajdonosok üljék lovaikat, de tudván, hogy ez annyit tenne, mint a fogadást elveszteni, e feltételt nem fogadtam el. A versenynek hat bét múlva Hollertonban gyepen kellendett megtörténni ; részünkről lovarnak Tomot kértük fel, mert Frank teherre nézve alig öt fontot engedett a századosnak; de még igy is előnyben volt a százados, kinek telivér kanczája már nem egy sikversenyben győzött, s ezenkivül csikónknál egy évvel idősebb és jóval nagyobb is volt. Midőn tehát egyenlő teherrel kötöttem meg a fogadást; barátim mondása szerint, nem épen sok bölcsességet tanúsítottam. Ez ellen azonban tenni már nem lehetvén, nem maradt egyéb hátra, mint a versenyre kiállani. John Harrisonnak a „Chequers" közelében egy elhagyott réten igen jó idomító helye volt, és egy hónappal a verseny előtt, Frank felügyelete alatt, oda küldtük csikónkat. Ez jó karban lévén, csakis folytonos gyakorlatra volt szüksége, s mi a vidékünkön divatozó régi szokás szerint, vadászatokon és akadályversenyekben lovainkat mindig nagyobb teherrel gyakorolván, Chance pompás conditióban maradt. Lovunk még alig állott két hete a „Chequers" ben, midőn Mr. Turner a százados kanczáját gyakorlat végett szintén ide hozta, bogy a különfogadásra kitűzött helynek közelében legyen. A jó lovászmester a csikó megvétele óta még folyvást neheztelt reám, és alig várhatta az alkalmat, hogy a csinyt megtorolhassa, s most egy valóban tinomúl kigondolt tervvel, mellyet még urával a századossal sem közölt, bukásunkat akarta előidézni. Nagyon természetesen, Frank és Turner — anélkül, hogy egymással meg ne ismerkedjenek — sokáig egy födél alatt nem lehettek, s noha lovaikat nem egy időben idomították, mégis olly tapasztalt ember, mint Turner, hamar észrevehette, hogy még akkor is, ha részemre a teher méltányosan kiszabatnék, múlhatlanúl győznie keilend, most pedig lova egy stone-al lévén jobb az enyimnél, a siker többé kérdés alá sem jöhet. E tetszős kilátással dédelgette magát a lovászmester, a mint egy este a „Chequers" kapufájához támaszkodva füstölte a százados legfinomabb szivarjait; de ezzel még nem érte be, s el akarta velünk hitetni, hogy a mi lovunk