Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-06-30 / 18. szám

J293 életnek neveznek; de a végzet távozni inti; ugy készül halni a természet e hónapban. A fákon ott van még a lomb, csak sárgább ; a mezőkön hellyel hellyel látni még a termést rajta; mindenütt nyomát, hogy mi volt. A vándormadaraknak még csak előcsapatja indul útra, csak gyülekeznek inkább a megszap orodott családok bucsut venni a fészek hónától; az ösztön rendeli el talán, hogy tanako djanak utjok felett, s határozzon benne kicsi és nagy; miért is aztán a tanácskozások zajosak szoktak lenni. Vagy talán fáj az ujonczoknak elhagyni az ismert fészekhelyet, s biztatják az öregebbek, szebbnek mondván az ujabb lakást. Mind olly dolgok ezek, mellyeket megfejteni nem tudunk; azonban, hogy valami tanakodás foly, az bizonyos, mert nem gyűléseznének előbb s nem zajongnának annyira, ha az ösztön az egyesülést nem parancsolná. Találkoznak a legkülönbözőbb helyekről egybeseregelve. A fecske, melly valamelly palota köfaragványai közt raká kastélyát, találkozik a gunyhó gerendája alatt születettel, s együtt határozzák el utjokat; oda érkezik az is, melly valami régi vár elhagyott falára hitte legjobban alkalmazhatónak legfőbb kincsének gonddal készített lakását, s az is beleszól az országgyűlésbe, és elhatározzák az indulás napját, s aztán együtt ide is hagynak ; valljon hiszik-e hogy visszajőnek'? ha igen, hány mondhatja magában az ismert helyeknek „viszontlátásra ?" s lesz belőle végbucsu! Hisz ez az emberi életben gyakran előfordul, miért lennének ők kivételek ? E hónapban történt, barátom, hogy esténként lakom előtt ülve s gondolatimba merülve — akkor még boldogan — néztem a csillagos eget, hallgattam a zugó malmot, a suttogó fákat, s a mindinkább elhaló emberi zajban a messziről jövő s távozó darvak mély és egyhangú búcsúját; elmerülve ezek következtében gondolatimba, az ábránd hónából a földre szólita egy levelet hozó ember. A levél tartalma feledtete mindent; egy barátom szívessége meghívott a Kolozsmegyében lévő Kalotaszeg név alatt ismeretes vidékre, őzvadászatra. Mondám feljebb, hogy ez időben még boldog valék.; a boldogsághoz tartozik az is, hogy az embernek vágyai ollyanok legyenek, mellyek elérhetők, s veszteségei ne lettek légyen ollyanok, mellyek pótolhatlanok. Veszteségem ollyas nem volt, elérhető vágyam pedig igen sok; s ezeknek egyikét képezte az imént emiitett vadászat is. Mielőtt azonban a vadászat megkezdését leírnám, engedd meg barátom, hogy elvezesselek e helyre, hátha kedvet kapsz valamikor oda menni; hadd tudd, merre menj Ha a polgárisodás gyors előmozdítóját a vasutat elhagytad, s kedved vagy dolgod Erdély felé vezet: áthaladva a Királyhágón s menve Kolozsvár felé, az erdélyi rakott útra jösz ; jobbra tőled láthatod azon havasokat, mellyekbe akarlak vezetni. A természet nagysága itt már mutatkozik. A háttérben ott a V1 e g y á s z a, mellynek teteje rendesen csak két hónapon át — junius végétől augustus közepéig ment parókájától a hótól; azon innen a fenyőtől feketének látszó hegycsúcsok mutatkoznak ; mig közelebb hozzád bikk és tölgy lepte hegyeket szemlélhetsz, s közeledbenaz ut mellett, hol haladsz, e völgy szűkében a Körös vize foly; balra tőled trachit sziklák emelkednek; melletted folyó viz, mint minden hegyi folyam rendesen tiszta, s