Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-06-30 / 18. szám

J294 mindig zúgva halad, és siet elveszteni tisztaságát és sebességét, növekedvén, piszkosodván és lassulván; valljon az emberi élet nem hasonló-e ehez ? Ha utadból czélunk előtt kitérsz, e különböző szikla hegycsúcsokhoz mindmegannyi mondák vannak kötve, szüleményei a játszi képzeletnek, mellyet gyakran talán az azoktól vetett esti árny idéz elő; akkor ha képzelgésednek átadod magad, e faárnyak óriásokat, s a sziklacsúcsok árnyai ez óriások lakát idézik elődbe. E tájék mint képzelheted, nem leírásomból mely azt lefesteni nem tudja —• szép, s ha hozzá vesszük még az építészet legrégibb korára emlékeztető itt-ott elszórt gunyhókat, s ezeknek megfelelő ruházatban előálló embereket, ollykor ollykor a vizén lehaladó tutajo3okat, eléggé változatos is. Igy érsz Hunyadig, Kalotaszeg e főhelyéig. Kis hely ez barátom, de tiszta magyar lakói között honos a szívesség és főleg ha megtudják, hogy idegen vagy és szeretsz vadászni, vagy vágyói a közeli hegyeket megismerni, nem fogod az idegenség kellemetlenségeit érezni; mert szives készséggel nyersz utasítást és lakást; nyersz mindent mit a bár szegényes de jó sziv és vendégszeretet adhat; mi a barna kenyeret édessé, s a kemény ágyat puhává teszi. Idejöttem én is, nem mint idegen, hiszen ismeröimés rokonaim ott honosak ; jöttem ezúttal mint vadászkedvelö. Alkonyat volt midőn e városkán áthaladtam; a barmok jólakva tértek haza, a bivalok (itt igen sok van gazdasági czélokra használva, amivel néhányszor marhavész volt, s ennek következtében fehér marha helyett inkább ezeket használják) megállva a kapu előtt és szűrős állukat az alacsony kapu felé betéve néztek az udvarra, közbevegyülve csengetyüvel nyakukon kaczér léptekkel a kecskék, míg lesütött fővel a hosszú fürtű szép juhok. Az utczán asszonyok és leányok fejő csebrekkel kezökben a patakról vagy kutakról, hol azokat kimosták — mentek haza gazdasági dolgaikat teljesitendök; itt ott a kis ablakocskákból már kezdett pislogni a gyertyavilág, még a férfiak a kapuk előtt és udvaron mozogtak, ültek vagy pipáztak; az egész — a csillagos égbolttal fölötte — a csendélet egyszerű de megragadó képét tárta elém. De tovább kellett mennem, az innen még egy órányira fekvő Incsel faluba, hol barátunk Gy. M. úr házánál volt a találkozó. Letérve a rakott útról s áthaladva néhány hegyi patakon, sötétben értem a kitűzött czélhoz. Mondjam-e mennyire örültem, mikor a rázás után házi gazdánk ablakaiból világosságot, a nyitott konyha ajtaján nagy lángot és a láng mellett mozgó cselédeket láttam '? Ritka ember az, ki sötétben utazva s rázatva, ne örülne illy kilátásnak, és én e ritkák közé nem tartozom. A szobában szives fogadtatásra találtam, a vig társaság üdvözölve fogadott, s nom sokára jó és bő vacsora feledtető a kiállott fáradalmakat. (Folyt, köv.) Gr. Bánffy Béla, Vegyes. — A kassai lóversenyekről igért tudósítást egész július 2-ig vártuk, de mindeddig nem érkezvén meg, kénytelenek vagyunk azt a jövö számra halasztani s addig csupán kivonatosan jelenteni, hogy az első napon június 23-án a megnyitó versenyt (egyleti díj 200 for.) Erna, tulajd. gr. Esterházy Imre — a felső-magyarországi díjat Honvéd kapitány, tulajd. gr. Károlyi Gyula, — a gátversenyt, mellyben először gr. Forgách László Gambiája Blaskovich Ernő úr Szerényével holt versenyt