Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-06-30 / 18. szám

J292 húsát; sőt ha a csuka haltársai aprajából lopja legédesebb falatjait, úgy a harcsának mint bckakedvelőnek bemutatása, kisebb anomalia gyanánt tűnhetik fel. A Duna Jeselnicza körül kiáradt s a lapályosabb helyekot elborította; beszéli Hofmann Ernő úr nekem. Egy nap, folytatá, emberek jöttek hozzám azon hirrel, hogy a víztől ellepett réteken halak is mutatkoznak, sőt láttak volna jeleket, mellyek a víz alatt mozgó nagy halak jelenlétét bizonyítják. Ezt meg kell vizsgálni, mondák fiaim Robert, Antal, Ferencz és Ottmár, s azonnal kiindulva a vízlepte helyekre, a hová csolnakjukat is felvonatták, mint vadászok pedig fegyvereiket egyúttal magokkal hozták. A víz a talajhoz képest nem igen volt mélyebb 2—5 lábnál, s igy a rúd segítségével egyik a társaságból könnyen kormányozhatta a csolnakot, mig a többiek figyelemmel tarthatták a víz felszinén mutatkozó jeleket. Csak hamar közelébe értek azon helynek, hol az emberek állításai szerint tegnap nagy halak mozdulatait látták, mi csakugyan igaznak is tűnt fel abból, hogy egy roppant nagy hal száj üregének felső része, mintegy 10—12 lépésnyi távolban a csolnaktól felmerült, és egy pár — a víz felszinén négy kézláb elterülő béka után összecsapott és azonnal lesülyedt. Ennek láttára a testvérek kézbe fogták a vastag göbecscsel töltött fegyvereket, készen várták a hal újbóli felmerülését, mi nemsokára meg is történt, s határozat szerint fejére irányzott közös tüzeléssel fogadták. A víz azonnal vérpiros színnel vegyült és a sebzett hal farkcsapásai által hullámzásnak indúlt annyira, hogy a csolnak is veszedelmes ingadozásba került, minthogy a kábultságában maga körül forgó és csapkodó hal egy csapással oldalba találta és szinte felborította. Azonban a vadászok nekihevülve a ritka élvezettől, horgokat vettek elő s kisérve a hal mozdulatait, több ügyesen irányzott szúrással kínjainak véget vetettek. Vízbe kellett kettőnek ereszkedni és a halat kötelekkel a csolnak oldalához kötni, mert a harcsa 9 lábnyi hossza és 300 font súlya nem engedé csolnakba emelését. Ez első siker a vadászat folytatására buzdította a vadászokat, és csakugyan még egy olly nagy békázó harcsára bukkantak, melly szintén zsákmánya lett az ügyesen irányzott lövéseknek és szigorú szerepet játszó horgoknak. E második hal hossza 10 láb, súlya pedig 400 font. A halak felbontása után kétségtelenné vált a harcsák békakedvelése. M—ch—s. Erdélyi vadászlevelek. i. 1865. év septembere egyike volt azon őszi hónapoknak, mellyek hazánk éghajlati fekvésénél fogva az egész év legszebbjei közé számithatók. S milly szépek is ezek ! A természet lassan halni készül; látszanak már a halál vonásai, nem ugy azonban mint az olly aggastyánon, ki maga is megunta az életet s kit az élőt is megunt már; hanem mint egy költészettel teljes szép nő vonásain a halál keze látható ; kit mindenki kér, hogy maradjon még, s ki maga is mutatja ragaszkodását alioz, mit