Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-03-30 / 09. szám

133 • időben. Két embert pillantok meg, kik alkalmasint a bánsági havasokról jövet hazafele tartanak; ezok zsindelytönk vágók. Közelednek a füre'szhez; nyilván szállást keresnek éjszakára. „Na s honnan?" kérdem. „A biláktól" (zsindelytönköktöl). Csakugyan gondolom, erdöpusztítók; mi mások isiegyenek. „És hová?— „Áldjon meg az Isten, idáig, ha jó lész szállást adni!" — Na s hát mitévő lennék? Klopotiváig még három óra járás s ők valószínűleg már vagy nyolez órahosszat jönnek ma, pedig elég gyenge a hátukon lógó vékony suba, mig alsó testrészeik hasig vizesek ; bizonyosan többször csúsztak le a nagy vízbe. „Hát csak menjetek be a házba!" Bizony rút az idő s holnapra sein fordúl meg. Bemenet kérdem a jöttéktől, kik már letelepedőnek a konyha közepére rakott tűzhöz: „Mi az újság fenn a vízen?" „Mindössze sem sok; a tönkvágók haza takarodtak, csak egy juhász maradt nyájával fenn az arágyesi völgy torkában. Hanem az ugyancsak szerencsés egy legény volt c tél folytán; eddig már három zergét fogott; épen eljöttünkkor érkezett haza egy nagy czáppal a hátán. Kérdésünkre, ugy mondá, nem lövi azokat, mert fegyvere nincs, hanem kuvasza segítségével vasvillával szúrta le. — „De hát a manóba, hogy lehet az ?" — „Biz uram azt magunk sem értjük." Tudván, hogy minden egyéb kérdésem sikertelen maradna, nem fürkésztem tovább a dolgot, hanem azonnal elhatároztam e furcsa vadászt az idő jobbrafordultával felkeresni. Embereimet tehát a tűz mellett hagyván, szobámba mentem. Másnap reggel örömmel láttam az idö kedvezőbbre fordultát s azonnal készülődtem a tegnap hallottakból támadt kíváncsiságom kielégítésére. Reggelimet elköltve, vállamra vetém a golyó-fegyvert s megindulék a zerge-fogó pásztorlegényt felkeresendő. Czudar egy menet ez téli időben a víz partján! A nagy víz soha sem fagy be, kipárolgása azonban a parton lévő köveket ellepi, s megfagyva tükörsima jéglemezzel vonja be. Az ezeken való járás tehát még talán ügyes kötélmászónak is veszélyes műtét. E szerint utam, hágóvasak hiányában eléggé fáradságos volt addig, míg a sziklás szorosból kivergödhetém, de azért kiváncsiságomat nem csökkenthété; végre hol hegyibotom segítségével, hol pedig csúszvamászva felértem az arágyesi torkolatban fekvő rétekre, hol a keresett s akollal bekerített gunyhót feltalálni könnyű volt. A kuvaszok ugatására kilépett a pásztor gunyhójából s meglátva engem, mindjárt belépésre szólított fel. Már alakja is igen megtetszett nekem. Mintegy huszonnégy éves lehetvén, o kor minden előnyével dicsekedett. Epen erőteljesre fejlődve, arcza az őszinteség jellegével párositá az egészség és megelégedés színét; mig többi testformája azon egyensúlyban áll vala, melly jele az erőnek és kitartásnak. A nyaka körül nyitott ing domború erős mellét mutatá, melly őt sebes és megerőltetett, futásra képesíthető. „Hallod-e, szóltam, tegnap erre eljött zsindelyvágók állítják, hogy te zergéket ejtesz puska nélkül; igaz-e ?" „Fogtam uram hármat már e télen, a múlt éjjel pedig kevés híja volt, hogy egy erre kullogó farkast kerítsek meg; de igen jó lába volt a tolvajnak. Elcsípett