Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-03-30 / 09. szám

134 • az akolból ogy juhot míg én kissé leheveredtem s mire kuvaszaim lármájára talpon valék, már a juhval együtt a vízbe ugrott. Dojszon nem olly könnyen megy a lopás, gondolám s vesd cl magad, utána rohantam, mitsom törődve a hasig érö hideg vízzel. Ámde csak félig értein czélt, mert a farkas előnyben volt, s mire én a vizet félig átgázoltam, ő már a túlsó partot elérte. Hajhászó kiabálásaimnak legalább annyi eredménye lett, hogy a juhot elejté, mellynek húsából egy hétig lakom jól." — Juhászom ezalatt a szénaboglyához közeledett s egy szép zcrgcczápot húzott ki alóla. „Itt a zerge, a mellyet tegnap fogtam, folytatá; olly nagy és erős volt, hogy nem birtam vele megbirkózni abban a súrlóban, melly amott a hegyoldalon látható; kénytelen voltam vasvillámmal átszúrni, hogy ol ne szalasszam." Tehát csakugyan igazat beszéltek a zsindelyvágók, gondolám magamban, mialatt a vasvillával ütött sebhelyt vizsgáltam. Meglepő dolog ez, a kinőtt zergét lökéseim ! vadkanokról hasonlót hallottam már, s ogyéb ingorelhotö állatokon is megeshetik ; de zergéhez, e fölötte ovatos és félénk állathoz mikép közeledhetik a vadász annyira, hogy leszúrhassa ? Minél tovább fürkésztem a dolgot s minél inkább töprenkodém ezen előttem megfoghatlan eshetőségen, annál kiváncsiabb lettem a vasvillavadász mesterségére. „Nos hát mondd ol csak, mint fogod te a zorgékot kézzel?" „Könnyű dolog az uram, ha rosz az idő s jó a láb ! Látod amott túl a súrlókat mint nyuladoznak le az Aragyos oldalán a víz felé ?" „Látom." „Na úgy azt is látod, hogy a közöttük lévő sziklák fölötte magasak és meredekek, ezeken tehát a súrlókbon lejött zergék ki nem szökhetnek, ha egyszer a közöttük lévő egyes táblákra ereszkedtek, hanem kénytelenek vész esetébon ismét ugyanazokon felkapni." Belátom azt is." „Ügy aztán mindjárt meg is fogod érteni az én — és a mi szintén ide tartozik, kuvaszaim mesterségét. Ha ollyan zivataros az idő, a miilyon tegnapelőtt volt, többször megesik, hogy egy s más zórgecsapat. ezekre a helyekre beercszkedik; észrevevém én ezt már azelőtt is, de mindig későre, mert az egyik kutya, mihelyt megpillantotta, rájok ugatott, mire aztán tormészetesen felszöktek. De most elejét veszem a dolognak; mihelyt virad, megvizsgálom innen a helyeket, s ha zergéket Iátok, azonnal nokiiramlok a hegyoldalnak, megkerülöm a sziklákat s leereszkedem azon surlóba, a molly oda szolgál, hol a zergék állanak. Kuvaszom most már ismeri teendőjét, mert párszori eldöngetés tudomására juttatá, hogy helye illyenkor nem mollettem, hanem alattam van. A mint tehát észreveszi, hogy én a surlók beszakadásához igyekszem: mcgfordúl és neki fog alúlról a hajtásnak s a mint épen lehot, igyekszik a zergéket megközelíteni folytonos ugatás alatt; ez persze nem történhetik sebesen és tökéletesen, de azért a czélnak eléggé megfololöleg, mert a mint mondám, a zergék ismerve már a helyet, tétova nélkül a súrló felé s azon fel iparkodnak. Ha eszerint sikerül nekem a helyet elébb elfoglalni, mint nekiek azon elugrani: csak ügyességemtől függ az eredmény, mert karjaimba futnak, én pedig leshelyemböl egyik vagy másik fölöttem s mellettem elszáguldóuak csülkébe kapaszkodom s ha