Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-09-30 / 27. szám

421 a lövészek sok fáradságtól kimélik meg magokat, mert csak a rejthelyhez kell menniök vagy lovagolniok. Negyedszer, bizonyos idiosyncrasiában sinlő egyéneknek nagy hevélyt nyújt hallani a hajtók mark! kiáltásait s kis rézseken kipillantva látni a foglyokat, a mint egy órára nyolczvan mértföldnyi sebességgel érkeznek. Nagy tehát az öröm az illy nehézségek közt lelőtt fogoly fölött — s miután a hajtóvonal két szárnyának behajlásával a foglyok mintegy körülfogatnak, kevés madár mehet el lövés nélkül. Tudok esetet, hogy hat puskás illy módon 160- 200 foglyot lőtt egy decemberi napon. Milly nevetséges tehát azon sportsman, ki mai nap még vizslákkal igyekezik foglyászni. Valóban szomorú látni milly lassan halad az okulás s milly renyhék némelyek az új tudomány előnyeinek elfogadásában ! Lehet-e valami képtelenebb, mint ha az ember olvassa példáúl, hogy Mr. Richárd Garth nyolczvanegy pár foglyot és két nyulat lőtt egy nap alatt, Jill és Ranger vizslái előtt? Piha Mr. Garth, nem szégyenl ön vizslákkal vadászni? Ellenben örvendetes olvasni a nemes Netherby baronet nyilatkozatát, ki valamennyi vizsláját eladónak hirdeti, mert a foglyokat ezentúl inkább „hajtatja." Kétségkívül ö a Young Englandpárthoz, a korral haladóhoz tartozik; mig az afféle vén slendriánok, mint Mr. Richárd Garth, Sixty-One és jó magam, a tudatlanság és barbárság lefolyt korának tünedező képviselői gyanánt tekintetünk !" „Sixty-One", kit a „The Prior" imént említett, szintén a vizslák mellett nyilatkozott : „Be kell vallani, hogy Young England átalában jobban lő mint Old England, bár nem akarom állítani, hogy a régiek közt ne lettek volna s ne volnának olly jó vagy jobb lövők, mint a mostani fiatal legjobbak. Most azonban olly lövésmodor kapott fel Angliában, melly bizonynyal nagy ügyességet igényel — t. i. a hajtott fogoly elejtése. Az ember a madarat csak jönni és menni látja, mint a nyeröpont felé vágtató versenylovat. Én részemről de hiszen soha sem is követeltem a jó lövész nevét — puskámat sem birom elsütni reá, Young England azonban tudja s így természetesen kedveli a sportot, mellyben kitűnik. Aztán meg sorban haladni a vadásztéren s felverni a foglyot, melly bizonytalan távolságból váratlanúl kel, s aztán villámsebességgel kapva lőni rá, vagy a jobb és balszomszéd felment e fáradságtól és kinevet — sokkal keményebb dolog, mint jó vizsla után menve, a jól megállt falkából jobbra balra egyet-egyet lekapni. Következéskép a tényállás az, hogy Young England inkább csak az ügyes lövéseket, mint magát a vadászatot keresi, hol a kutya neki csak galibát okoz. Sajnálom, hogy ez így van s örülök, hogy életem napja nyugovóra áll, mert inkább adnám ki rögtön lelkemet, mintsem arra lennék kárhoztatva, hogy kőfal vagy sövény megett várjak hajtott foglyokat. De nem is tartom ezt szükségesnek, mert tudom, hogy jó vizslákkal elég vadat lőhetni. Azonban legyünk egyúttal igazságosak is. A fogolyhajtásnak is meg van a maga jó oldala. Minden szárnyas tenyésztésénél fő dolog a törzs és tér változtatása, s a fogolynál fő elve a tenyésztésnek: fiatal kakasok és öreg tojók. Már most, a fogolyhajtással e szárnyasok saját tenyészhelyükröl más térre hajtatnak s igy a törzs változik. Ezenkívül a vén kakasok rendesen elöl repülnek s igy legelébb lövetnek el. Részemről, ha olly vadászterem volna, mellyet jobbra balra jól tilalmazott dús fogoly.állomány vesz körül, én minden mada