Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-02-28 / 6. szám

83 én a port, a göbecset, a fojtást egymásután raktam puskámba — mig a sor újra rám következett. Mire ismét elkészültem, sok jó lövést kellett az első utáu elszalasztanom ; egy pár fáczánkakast lőttem le jobbra és balra, s midőn fegyveremet bal lábam hegyére eresztém, hogy a sártól tisztán tartsam, bárom fáczán szaladt a sövény felé, mellyen egykor a kapu volt és egyenesen felém tartva, csaknem lábam alól röpült föl, szárnyaikkal majdnem arczomat érintve ; de puskám üres volt, s háborítlanúl kellett őket tova eresztenem. A madarak most már olly sürün jöttek, hogy nem volt idő az elejtetteket fölszedni, s bár meglehetősen szoktam tudni hova esnek madaraim, eleinte még is megkisérlettem számon tartani, hányat ejtettem el, egy-egy töltést tevén át egyik zsebemből a másikba; de csakhamar felhagytam ezzel, mint idővesztegetéssel, s örültem végre, midőn a hajtókat a sövény felöl s a répaföldön keresztül érkezni láttam. A hozárok és hajtók az elesett vadak felszedésével foglalkoztak, az erdész pedig urával a felett tanakodott, hogyan hajtassák meg a nagy erdőt, és rövid értekezés után újra fel voltunk állítva. Ezúttal vonalban álltunk fel, s nem sokára halljuk a hajtók neszét és egy egy tengeri nyúl és néhány fáczán szalad előttünk. A tengeri nyulakat rendesen le szoktuk lőni, de a fáczánok gyakran köztünk szaladnak el, és szabadon bocsáttatnak, miután alább anélkül is rájok akadunk s ott kénytelenek lesznek felrepülni. De azért többet fel is vernek a hajtók, s a lőfegyvereknek elég dolguk akad a hajtás vonalán. A hajtók ismét elötünedeztek mogyoró- és kökénybokrok közül, a tisztásra; némellyek kissé elmaradva, bár az egész csapat, tekintve a bokrok sűrűségét melylyen át kellett hatolnia, szép sorban tartott össze. Mi puskások ismét egy távolabbi hajtásra mentünk s helyeinket ismét elfoglalván, újra körülbelől az elébbi jelenet ismétlődött. Két óra tájban ismét együvé gyűltek a hajtók s mindnyájan egy kunyhó felé tartottunk, mellynek táján az erdész a fáczánokat etetni szokta. Miután ott három sorba lerakattak az eddig elejtett fáczánok, nyulak és tengeri nyulak : kihozták a kunyhóból a villásreggelit, mellynek látványa egyikünkre nézve sem volt kellemetlen. r En különös barátja vagyok a tápláló jó eledelnek erdei vadászat után, melly mikor az ember jól kivadászta magát, ismét új erőt ad, s miután már gyakran roszszulezéloztunk, az idegeket megedzi és szerencsésebbé teszi a lövést. Három négy pohársherry és egy szivar ajkaink közt szükséges előkészület a hideg és sáros állomásra, mellyen egy vagy több óráig is kell majd maradnunk. Ennek egészen ellenkezője áll a septemberi fogolyvadászatokon. Ha az ember fél órai villás reggelihez ül, lustán és mereven kel fel s nincs sok kedve a délutáni fáradalmakhoz. A sberry vagy a vizes whiskey illyenkor csak hevit, s minél többet iszik az ember, annál szomjasabb s annál inkább kimelegszik. Részemről azt tartom, hogy egy darab kétszersült és hideg thea, le sem ülve hozzá, jobb bármi másnál, és így gondolkoznának mások is, ha megkisérlenék. Azon alkalommal mellyről ezúttal írok, merem állítani, hogy egyik jelenvolt 6* i