Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-01-10 / 1. szám

5 izmok, a test szélessége és eléggé de nem túlságosan kövér kerekdedsége. Koruk két és húsz év között változott. Láttam már lovakat is, mellyek ép olly módon tartattak, mint az említett öszvérek ; jól dolgoztak, meglehetős izmos külsővel és finom bőrrel bírtak, de nem voltak olly kerekdedek, mintha főkép zabon lettek volna tartva. Eként jutottam én azon igazsághoz, hogy az öszvérnél az emésztő erő sokkal nagyobb, mint a lónál; tíz egész napon át utazván , lovamat zab hiánya miatt főkép babbal és korpával kellett etetnem; a mi pedig gyakran felzavarta emésztő szereit, dugulás és aztán az ellenkező állapot állt volt be; ez természetesen a rögtöni élelemváltoztatásnak tulajdonítható. Szerintem zab, minden etetésnél egy marék korpa és széna képezik azon táplálékot, melly a lovat a legjobb karba hozza. Ezek az izmokat és a gyorsfutási tehetséget előidéző elemeket mind magokban foglalják ; mindazáltal a vadászlónak, és más erős munkára szánt lovaknak egy marék babot is lehet minden etetésnél adni ; az előbbi tápszerek ez utóbbival együttesen, a lónak szilárd izmokat és kitartó erőt adnak, a bőr finomságát pedig a jó egészség idézi elő. A vadászlovakat némelly jól berendezett istállóban ötször etetik napjában; e szokásnál azonban czélszerübbnek tartom a négyszer ismételt etetést, nem annyira a nap lefolyta alatt adott mennyiséget tekintve, mintsem inkább, mivel az utóbbi módszer alkalmazásával jobban be lehet osztani az időt. — Ha kora reggel, kevéssel dél előtt, 5 kor délután, és 8 órakor este — etetjük a lovakat, ez untig elég és kellő időköz marad egyik etetéstől a másikig. Áz első és közönségesen használatba vett mód szerint, mellyet azonban én nem követek, a második etetés akkor történik, midőn a lovak reggeli gyakorlataikról visszatérnek ; — én ez esetben inkább szénát adatok lovaimnak, hogy a déli etetésnél annál jobb étvágyuk legyen. A vadásznapokon e rendszer meg szokott zavartatni, s a déli etetés , a lovak munkaidejéhez képest, vagy előbb történik meg, vagy pedig későbbre halasztható. A vadásznapokon két részre kell a reggeli adagot osztani — és pedig aként, hogy a kora reggeli etetésnél a rendes adag nagyobbik részét kapja a ló —• a kisebbiket pedig, mielőtt elhagyná az istállót. Befejeztetvén a napi munka, este két könyü adagot kell neki adni, — az egyiket mindjárt a hazatérés után, midőn a ló már meg van tisztítva — a másik kisebb adagot pedig vagy két órával később. Mind a vadász- mind pedig más lovak etetésénél van egy szabály, mellyet különösen figyelembe kell venni; az pedig abban áll, hogy a napi abrak jól legyen elosztva, és hogy rendes időszakonként adassék, azon fontos és ép oly figyelemre méltó kivétellel, miszerint a nehéz munkára használt lovat nem szabad a dologra menés előtt közvetlen megetetni; (ez legalább is egy órával előbb történjék) sőt még akkor sem, ha a ló, mintáz a vadászatoknál történik, mielőtt a tulajdonképi munkára kerül a sor, előbb még jó darabot megy. Nem is nyújt erőt a lónak azon étanyag, mellyet közvetlen a munka előtt kap.