Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866
1866-01-10 / 1. szám
3 ha pedig nagyon is sok, a ló kövéredik, mint az istállóban jól tartott ökör, vagy az ólban hizlalt sertés, végre túlhizottá lesz és ereje csökken. Egy általán elterjedt balvélemény uralkodik, névszerint, hogy minél jobban vannak a lovak tartva, és minél többet hajszoltatnak, annál kitartóbb az erejök és ugyanazon arányban nö. Olly nézeteket, mellyek nem birnalc a józanság jellegével, nem kell támogatni, sem pedig terjeszteni. Szükséges azonban a tellyes módszereket kellőleg ismernünk, hogy aztán a részleteket, mellyektöl a jó siker függ, alkalmazhassuk is. Nehezen lehet bármelly olly javítást felfedezni, melly az utóbbi időben az angol, vadász- verseny- vagy bárminemű más ló-tartási rendszerben, már alkalmazva ne lett volna. A különféle vélemények által életbeléptetett változtatások pedig, a mennyire legalább én láthatom, általán véve ellenkeznek a javítás fogalmával; az illy nagy terjedelmű tárgyat soha sem lehet tudomány utján előmozdítani. Ázt, hogy mi függ kizárólag az állattól, tökéletesen nem határozhatni meg ; a ló izlése, az emésztési működések, az eledelnek vérré való változása: ezek minden vegyészi kísérleteket kijátszottak. Adjunk a lónak minden nap. rendesen négyszer, egy fertály véka zabot, egy marék babbal vagy anélkül, és kevés szecskát vagy korpát, továbbá a 24 órára arányosan elosztott adagokban kellő mennyiségű szénát, — s az összes eredmény mindenesetre a legjobb karban tartandja az állatot. Hogy e négy különféle alakban adott tápanyag egyenkint véve, milly szerepet játszik az állat összes táplálékában, azt tudni semmi előnynyel sem jár. A lótartásban jártas ember tudja, miszerint az említett négy eledelnem közül kettő lényeges és pedig nemcsak (hogy úgy mondjam) a nehéz munkához igényelt állapot előállítására, hanem még az egészség fentartására is. Olly módszerről van itt szó, melly a vadászló-tartásnál okvetlen igénybe veendő. A vadászlovaknál inkább kell egyesítve lenni a legkitartóbb erőnek a gyorsfutási tehetséggel — mint bármelly más czélra szánt lovaknál, miután azok mintegy közép helyet foglalnak el a verseny- és más közönségesb használatra rendelt lovak között. Angliában, hol majdnem minden földbirtokos és bérlő tart vadászlovakat, a vadászlótartás minden egyes része valóban a falusi munka köréhez tartozik. Egy okszerű vadászló-etetési eljárásnak felállítása ép olly fontos — mint az összes tartási rendszer bármellyik része — és majdnem annyit ér, mintha a lótakarmányok különböző nemeinek előnyeit egyenként, egymáshoz aránylag és vegyitési modorban tárgyaljuk. A vadászló és a csatatérre szánt ló, melly mindkettő nagy és hosszú ideig tartó fáradalmaknak van alávetve, egyenlő tartás- és bánásmódot igényel. Mellesleg megemlíthetjük itt Wellington herczeg azon állítását, miszerint a legjobb csatalovai vadászlovak s legjobb katonái sportsmanek valának. Ha a különböző etetési módszerek felett tett észrevételeimet összeveszem , tekintve különösen a vadászlovakat, mondhatom, hogy előadásom modorára és következtetéseimre nézve, e tárgyat illetőleg nem egyezem meg más írókkal. 1*
