Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-12-10 / 34. szám

540 jegyzé: „A legjóravalóbb emberek egyike ha józanul tartható." — Bejöttek aztán hozzám egy pohár sherryre s Mr. West a legszivélyesebben hivott meg, látogatnám meg öt Ashby Grangei magányában. Megvallom nagyon kíváncsi valók Mr. Sam West háztáját láthatni, mellyröl már annyit hallottam s ezen kivül nagyon ohajtottam egy különfogadást Morgan Rattler és új kanczám közt, mert hiszen ez utóbbival kellett már valamit kezdeni s ha megveretik, gondolám inkább ollyan ló verje meg, mellyet a vidéken legjobbnak tartanak. Tervemet közlém lovászommal, ki helyeselte. Meg volt győződve, hogy Morgant senki más nem hajthatja mint gazdája — s így azt tanácsolta , hogy teherkiegyenlités nélküli s ismételt két mértföldes versenyt kössek ki. Hozzá tette még, a mint — nem Pattyn, hanem egy pony elindultam : „Nem lesz nyugtom még vissza nem tért ön, mert tudom hova megy. Tartsa szemmel a kapitányt; rosz ember az; s mondja kérem tiszteletemet az asszonyságnak." Tizenegy óra tájban értem Grangeba s midőn a több mint két százados szilfák sorai közt megpillantám az ódon kastélyt, nem csodálkoztam a róla hallott dicséretek fölött. Kis távolságból nézve tekintélyesnek tünt fel e tisztességes épület, de közeledvén a romlatagság jelei mindinkább kiríttak; a hely elhagyottnak látszott; ponym patkói fagyasztólag koczogtak az üres tág udvaron, mellyen egyedüli élö lény egy lánczos szelindek volt, s ennek mély hangú ugatása döbbentő viszhangot keltett és egy lovászt idézett elő, ki átvette ponymat s én az istállóba követtem öt, kíváncsian, hogy millyen ez, s mi áll minden benne. Bármennnyire volt is elhanyagolva a ház és körzete, de az istállókról ez épen nem volt mondható. Ezek ujak, gyönyörűen berendezettek valának. Reggeli gyakorlat után felkészített, pokróczczal letakart 16 stone erős legszebb állapotú négy vadászié állt négy rekeszben ; az ötödiket egy gig-ló valóságos mintaképe foglalta el, mig az istálló végén levő különrekesz ajtaján „Morgan Rattler" félelmetes nevét olvastam arany betűkkel egy érczlemezen. A legszebb rókaebek (foxterrierek) egyike jött elé — alkalmasint patkányfogási kirándulásából — s üdvözlő hangokat böffentgetett az idegenre, mig a gig ló jászla alatt egy szuka vidrakutya szoptatta három kölykét. Soha életemben sem voltam , szebb és jobb rendben tartott hat lovas istállóban. Kérdém láthatom-e Old Morgant ? A lovász kinyitá a különrekesz felső félajtaját. Az öreg ló a tágas rekesz közepén térdig szalmában s látszólag gunnyasztva állt ; feltekintvén felénk ódalgott, s fülét hátraszegve álnokul pillantott ránk gonosz vén szeméből, mintha azt fontolgatná, valljon hirtelen rohammal fogai közé ragadjon e vagy hatalmas hátulsó lábai egyikével az ajtót rugja-e meg,mellyhez támaszkodánk. A lovász azonban megnyugtatta nyájas szavakkal s oda csalogatta sárgarépával , mi nélkül úgymond soha sem megy be rekeszébe. Kétségkívül bámulatos egy vén ló volt ez. Alkata — a lógó fülön kivül, melly sajátszerüen tünt fel, kifogástalan, s lábai — bár mind égetve voltak, olly tisztáknak s olly keményeknek látszottak , mint négy tölgyoszlop. Tiszta vérszerü feje szép nyakhoz kapcsolódott, hosszú farkát délczege n hordta. Tizenhat markosnál nagyobb termetén kevés volt a hús s az egész ló csont- és idegtömegnek mutatkozott.