Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-12-10 / 34. szám

539 Minden aláiró évenkint egy guineát (körülbelül 10 ftöOkrt) fizet, és ezért szabad bemenet van a club muzeumába, lövöldéjébe, olvasó termébe, könyvtárába, mellyet szabadon használhat, továbbá a szóbeli előadásokhoz, nyer ingyen értesítést a lósport minden ágazatáról, végre joga van a társulat nyitott könyveibe új találmányairól szóló értesítéseket, vagy egyéb indítványait 3 ötleteit beírhatnia. 0 y A .... 1. Az ügető, ív. (Folytatás.) Azon esetleges verseny után, melly új kanczám és Sam West ismert kedveneze közt folyt az országúton — hazaérve, elmondám lovászomnak a kis kalandot. E lovász azelőtt Ashby Grangeban szolgált s jól ismerte Morgant, mellyet hajtott is? lovagolt is, és így jól tudta mire képes. Morgan Rattler neve rettegett név volt a vidéken, mert ha Angiiaszerte akadt is elég ló melly megverje, de a mi környékünkön csakugyan egy sem köthetett ki vele; s ha valahol egy billikomdíj vagy elegyverseny tüzetett ki, Morgan okvetlen megjelent és elvitte. „És hiszi ön, hogy elhagyhatta volna ?" kérdé lovászom. „Hiszem, mondám én; de ez még nem elég , mert nem tudom , valljon úgy ment-e a mint csak tudott." „Oh erről már biztos lehet," felelte a szemes ficzkó. Sam bizonyosan kapatos volt, különben nem versenyzett volna idegennel — semmiért; de miután versenyzett, nem bocsátotta volna önt lova fejéhez, ha tehet róla. Én mind a két lovat lovagoltam s mondhatom, hogy nincs köztük külömbség, söt teherkiegyenlités nélkül a kanczára fogadnék, mert az öreg Morgant egy fiú sem képes hajtani vagy lovagolni e vidéken, Pattyt pedig gyerek is tarthatja. Ha csak titokban bírjuk tartani a dolgot, boldogulunk vele. Nem birtuk azonban titokban tartani olly vén róka előtt, minő Sam West volt. Másnap délben újra a vámsorompóhoz ment , a vén vámszedöbol kifaggatta, hogy ki ment át utána a vámon s kanczámnak meglehetős pontos leírását nyervén, azonnal falunkba hajtott, de nem hozzám hanem a fogadóba szállott s én ép az istállóban valék, midőn egy ember az izenetet hozta, hogy a „zöld fánál" két úr óhajt velem beszélni. Rögtön lementem a „zöld fához," mellynek kapuja előtt egy magas kerekű gig állott s én az ivószobában Sam Westet és barátját Captain Morrist bö villás reggelinél találtam. Mr. West udvariasan üdvözlött s bocsánatot kért alkalmatlanságáért, de értesülvén arról, hogy én voltam az, ki a mult éjjel véle versenyeztem, legyőzhetlen kíváncsiság fogta el öt láthatni kanczámat s kért mutatnám meg neki. Láttam hogy az ügy bonyolódik s hogy közel az idő, midőn a titkolódzást félre kell tenni. Kész örömmel egyeztem tehát kívánságába s istállómba vezettem öt. Patty ez úttal éles szemlét állott ki s láthattam, hogy Sam West nagyobb érdekkel vizsgálja, mint a minőt elárulni kiván. Azt kérdé csupán eladó-e s tagadó válaszomra eltávozott, Ráismert egykori lovászára félkoronát nyomott markába s nekem meg-