Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-11-20 / 32. szám

505 lőttem ugyan reá, de a golyó hátuljába vágott s e napra elvesztettem, bár sebvére nyomán jó távolra követtem. Következő nap egy más tigrisnek hirét vettem, mely tanyámtól hét angol mértföldnyire egy tehenet ölt meg. Oda utaztam , a hír való volt, s midőn a hely szinén vizsgálódva a hegyoldalnak mennék, megpillantám a csúszvamászva ellopódzni akaró szörnyeteget. Bele lőttem, megfordult s dühösen rohant felém. Keskeny szakadékban állottam s épen nem volt ínyemre a dolog. Második golyót lőttem bele, mire felfordult a fűben s eltűnt szemeim elöl. Sebzett tigris mindig rendkiviil veszélyes ellenfé^ s nem tanácsos mozogni közelében; meg sem mocczantam tehát, remélve hogy majd ö jön elé s ekkor én leszek előnyben, vagy hogy majd halálbörgését hallatja;—azonban sem ezt, sem azt nem tette. Egy fáramászott emberem mondá, hogy a tigrist a hegyre fel- s a túlsó lejtőn lemenni látta; utána mentem tehát , valamennyi bajtómat a legmagasabb hegy csúcsára rendelve olly utasítással, hogy ott — míg értük küldök, együtt maradjanak. En két puskafogó shikarimmal a vadat a kijelölt irányban nyomoztam s lassan és ovatosan haladva, a körülem terjengő párabüdösség a vad közellétére figyelmeztetett s ez csakugyan tőlem alig tizenöt lépésnyiről orditásával egy időben ugrott ki a magas fűből. Jobb és balcsövemböl egy egy golyót lőttem szügyébe, de ez csak pillanatra — ép annyi időre állitá meg, mig nekem időm maradt átvenni a shikaritől egyes csövű és szétrobbanó golyós puskámat; e golyó a tigrisnek ismét a szügyébe fúródott, szétrobbant s a vad előttem bárom lépésnyire felfordúlva, a füvet és földet harapta, tépte, szaggatta tebetlen dühében. Nagyszerű volt ezt látni s én a shikaritől új fegyvert vévén át, fejét szétzúzó lövéssel kivégeztem a vergődőt. Ekkor láttuk csak miért nem volt képes támadni közvetlen közelemben; első lövéseim egyike t. i. a szügyön keresztül hatolva, hátulsó lapoczkáját törte el, mig a szétrobbanó golyó elölapoczkáját zúzta szét ugyanazon az oldalon — véghetlen szerencsémre, különben rajtam termett volna s én menthetlenül elvesztem. Megdöbbenve gondoltam e pillanatban, milly eszeveszett valék ekép koczkáztatni életetemet ; de a megdöbbenés perczével elmúlt a jó szándék is — s a legközelebbi csodás alkalommal csak az Isten különös kegyelme mentett meg. Értesültem volt, hogy a folyó partján emelkedő sziklás és sürü erdős hegyek közt tigrisek tanyáznak. Kinyomozván a vadak rejthelyét, hajtóim köveket dobáltak bele, én pedig a legczélszerübbnek gondolt helyen állva vártam, midőn a sűrűből három nagy tigris jött ki egy tömör csomóban. Visszavonulásról szó sem lehetett s én épen a tigrisek útjában állván, láttam hogy meg kell velük küzdenem. Megnyitottam a harczot, s az elsőnek — ép midőn már támadni készült, szétrobbanó golyóval zúztam szét lapoczkáját. Erre mind a három visszatért a sürübe, minek én nagyon megörültem ; kettő azonban csakhamar újra felém jött. Mind a kettőbe lehető hidegen és nyugodtan egy egy golyót lőttem s az egyik jobbra, a másik balra térve tünt el szemeim elől; — és ime, azon kellemes helyzetben maradtam , hogy három sebzett tigris volt körülem s én természetesen mocczanni is alig mertem. Megtöltöttem szétrobbanó golyóra való csövemet s ép a kupacsot tettem fel reá, midőn hátam mögött morgást hallva, hátrafordúltam s egy nőstény tigrist láttam felém jönni. Oldalába lőttem a szétrobbanó golyót, mire kísérletet tön a hegynek felrohanni, de visszahanyatlott