Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-11-20 / 32. szám

506 s holtan esett lábaimhoz. Alig végeztem ezzel , midőn a másik jött elő jobb felől, s én a jobb és bal csöt rásütvén, ingadozva tántorgott vissza a sürübe. Átment a szakadékon, a begynek feltartott, még jó ideig haliám a bokrok csörgését s könnyebben lélekzettem. Újra töltöttem s lehajoltam inni, mert mondhatom, hogy kiszáradt nyelvem és torkomnak szüksége volt a benedvesitésre. A legnagyobb veszély csak most következett. Hátra volt még harmadik sebzett tigrisem, melly elveszett szemeim elől; egy ellen csak kimozdulhatok helyemből gondolám s magamhoz hivatván a hajtókat, a sürüt ismét ostrom alá vetettem. Erre ordítás lön a válasz, de a vén csíkos nem akart mutatkozni. Az ostrom többször ismételtetett — sikertelen. Már-már azt gondoltam, hogy olly erősen van sebezve, hogy nem mozdúlhat; de egy ember a fatetöröl azt kiáltá le, hogy vérezve jár körül a sűrűben. Nem mehettem a fához , mert ez köztem és a sűrűség közt volt. Végre jelenték, hogy egy igen tömör bozótban letelepedett. Nekem se a vadat elveszteni, se illy veszélyes helyre menni nem volt kedvem — s egyik követ a másik után dobtam a bozótba, de semmi nem mocczant. Ekkor bárom puskafogót szólítván magam után a kijelölt hely felé mentem s midőn már alig bárom lépésnyire volnék töle, embereim egyike mondá, hogy látja a bozótban. En néztem, néztem — hiába, semmit sem láthattam, s igy egyes csövű (szétrobbanó golyós) puskámat vévén kezembe, kísérőimnek ezt súgtam : „én megyek; s ha kezemet bátra teszem, egyiktek álljon meg, és kettős vontcsövű fegyveremet tartsa készen, a másik kettő pedig csendesen vonuljon vissza." Kettőt léptem előre s ekkor a tigrist megpillantva kezemet bátratettem, jól tudván hogy a tigris, ha felfedezőjét hátrálni látja, azonnal támad. Ez egy másodpercz müve volt. A mint bátranyúltam kezemmel, a fenevad is felugrott s nekem gyorsan vissza kellett lépnem, hogy puskámat gyorsan reája emelhessem. A torkából ömlő büdös párát s kifecikendő vért arczomon, nyakamon, kezeimen éreztem. Isten kegyelméből azonban nem vesztém el nyugodtságomat s rásütém a fegyvert. A golyó szeme fölött fúródott agyába s ezt a szó szoros értelmében szertezúzta. Lábaim előtt egy arasznyira holtan rogyott össze. A perez iszonyú hevélyétöl kimerülve leültem s csak a hajtók örömrivalgására élénkültem fel újra. így végződött feledhetlen napi sportom. (The Field) Esterháza hajdan és most. Vadászadomák, állattenyészeti kimutatások , vadászati statistika, és zoologiai képek helyökön lehetnek ez élénk kis lapban, még mulatságos, söt nevetséges történetek is elférhetnek benne — de bizonyára méltó helyen áll ott vadászati multak emléke s vadászhelyiségek romjainak ismertetése is. Illy emlékekről, illy remekről, szól alábbi czikkem, olly helyiségről akarok emlékezni, melly kétszeresen nevezetes: a múltban világhírű fénye, a jelenben világbirü összeromboltatása által. A nyárnak azon hónapjait, melyekben a fogoly vadászatnak van idénye, rendesen Sopron megyében, a kies Röjtökön, kedves vöm és leányomnál szoktam tölteni. Evek óta ismerem tehát az oda közel fekvő Eszterházát, az Eszterbázy herczegi családnak egykor igen kedves nagyszerű lakhelyét, hová a ki csak tehette, akár kül-