Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-11-20 / 32. szám

504 Csendesen vártam egy sövény alatt mig a kerékzörgés a távolban elhalt, aztán az útszél gyepén lépést lovagoltam a vámsorompóig. A gig már tán tíz perez előtt mehetett tovább s az öreg vámszedő újra gunyasztott házában, én azonban rárontottam a kérdéssel, hogy kik voltak az imént áthaladottak. „Sam West és Morgan Rattler, sir!" felelte. „Kérdezösködtek-e valamiről ?" „Azt kérdezték, ki lakik ott ama közeli majorban ; s mondván hogy Mr. Johnson, azt kérdezték, van-e neki gyors ügetöje, mire azt feleltem, hogy nem tudok róla semmit." „Na's mit mondtak erre ?" „Azt, hogy összeszidták semmit sem tudó ostoba vén lelkemet s tovább haj tottak." (Folytatás következik.) Tigrisvadászat. (Kivonat Bagót ezredes leveléből. Nugode, közép India.) Először is azt jegyzem meg, hogy vadászati tekintetben Nugode a legkitűnőbb vidékek egyike Indiában, mert végtelen erdei és hegyei közt tömérdek a vad; aztán meg azt kell megemlítenem, hogy itt csak gyalogszerrel lehet vadászni s habár tigrisekre a gyalogvadászatot mindig őrültségnek tartottam, és tartom mostan is, s habár több ízben megfogadtam, hogy nem teszem többé — íme most újra megtettem. A tanyahelyre érkezésem második napján a Cane folyó partját ellepő sűrű füzesben járkálva, egy nőre bukkantam, ki ott gyermekével halászott. Hozzá mentem s távozásra intém, mondván, hogy veszedelemben forog az itt czirkáló tigrisek miatt' de ő csak nevetett s azt felelte, hogy régóta jár ide és soha sem volt baja s hogy a tigris nem viszi el Őt. Ismételtem intésemet s tovább menék. Délutáni Öí óra tájban érkeztem vissza sátraimhoz s egy órával később egy embert láttam futva közeledni. Hozzám jött jelenteni, hogy ama szegény nőt elragadta a tigris, de gyermeke megmenekült. Azonnal fegyvert fogtam s tíz embert vittem ki a hely színére, nem ugyan vadászati czélból, mert erre késő volt már az idő s az est sötét, hanem hogy fára mászva várják be a reggelt, s ügyeljenek fel, eltávozott-e a tigris a helyről s nem jelen-e meg virradatkor. Hogy a szerencsétlen nőt rég felfalta a tigris, az bizonyos volt s így nem maradt egyéb teendő. Hajnalban ismét kimentem s ovatosan járva a fák körül, mellyeken embereim tanyáztak, hallám tőlük, hogy a tigris „itthon" van, hogy az éjjel inni ment ki s egy sürü rejtbe tért vissza. Embereimet, kettő kivételével kik tartalékfegyvereket hoztak utánam , mind elküldtem s harmadmagammal mentem a rejt felé; midőn ebez lehető csendesen és ovatosan közeledve már csak tíz lépésnyire volnék tőle, morgó hangot hallottam s mindjárt reá kirohanta tigris, mellynek fejébe én előre készült hideg nyugodtsággal egy szétrobbanó golyót lőttem s ez a főt izzéporrá zúzva, holtan terité le a vadállatot. Embereim örvendeztek s én is épen hozzájuk szóltam, midőn nagy meglepetésemre új morgás hangzott jobb felöl s oda fordúlva, egy másik roppant nagy tigrist láttam felém közeledni. Két emberem ijedten? ordítva szaladt el, e zajra a vad is megriadt, egy szakadékba ugrott s tova ügetett