Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-01-30 / 3. szám

34 hangot hallatnak, mint a kölyök vadászkutya, a kakasok pedig felgallyazás után xnalaczröfögéshez hasonló hangot adnak, különösen midőn néha a föld felé húznak, hogy az érkező tyúkot üdvözöljék. Ha az idő estenden barátságtalan zivataros, akkor egészen némán maradnak a kakasok és reggelig mozdulatlanul ülnek a gallyon. De ha a lég enyhűs és általában az idő szép, akkor a kakasok felgallyazás után időnként kappognak, és esthajnalon még görgenek is az ágon vagy a földre szállva. Mihelyt reggel fehéres vonal látszik a keleti égen: a fán gubbaszkodott fajdkakas ismét kap£>pgni kezd. A kappogás hangjai, — melyeket csöndes időben több száz lépésre is hallani, — időről időre gyorsabban követik egymást, s midőn már olly gyorsaságot értek el, hogy egyiket a másiktól alig lehet megkülönböztetni, hosszantartó köszörülésben végződnek (schleifen), melly hang legjobban hasonlít halk kaszafenéshez. A kakas többször petéi reggelig. Illyenkor szárnyait leereszti, farkát kiterjeszti, tollait egész testén fölberzeli, fejét feltartja, a galyon fel s alá páváskodik, és néhány másod perczig, mig t. i. a köszörülés tart, ollyan mintha vak és siket volna, mert az ember ilyenkor öt hat szökést is tehet felé, mig észreveszi. Mikor egészen kinappalodott a kakas leszáll az ágról, s a földön levő tyúkok közé húz, mellyek ollykor nyájas kakkákakk! hanggal fogadják. Azután kakasok és tyúkok különböző irányban szélednek el, hogy eledelt keressenek ; száraz szép időben a párzás mindig az elmondottak szerint, de nedves, barátságtalan időben minden teketória nélkül megy végbe. Ha kakas kevés, tyúk pedig sok van, akkor egy izmos kakas 6 vagy több tyúkot is petéi, ellenkező esetben, ha a tyúkok nagyon megoszolnak, nem ritkán makacs viadal fejlődik a himek közt melynél a fiatalokat és legvénebbeket rendesen nagyon megtépik. Ily viadalok alkalmával a kakasokat néha annyira elvadítja a düh, hogy kézzel is meg hagyják magokat fogni, sőt van rá eset, hogy a fajdkakasok görgéskor embereket támadtak meg, s csőreik és szárnyaikkal csaptak hozzájok. A vadászat minden neme közt, — irja Z. a „Jagdzeitung"-ban, —- a siketfajdgörgést mindig a legkedvesebbnek és leghevélyesebbnek találtam. Nem csak azért, mert hosszú, többnyire elvorxúltan töltött tél után ez volt az első vadászat, melly a csöndes hegyifalu öt hónapos fáradalmai, bajai és végtelen unalmáért némileg káx'pótolhatott,— magáért is mindig óhajtva vártam, és már jóval a rendes idő előtt elkezdtem a bikkek rügyeit lesni, és esténkint egy-egy magános hegy-derékon, hol vívóhelyet sejték, a kakasok beszállását váxmi. Csak igazi, hozzáértő vadásznak, ki nem azért vadászik, hogy minél több szegény állatot halomx'a lőj jön, nyújthat a siketfajdgörgés élvezetet. A ki csak lőport akar fogyasztani, az ne jöjjön a méltóságos csöndü erdőségekbe, menjen nyúlvadászatx-a és ne háborgassa a valódi siketfajd vadász mysteriumait. De a kinek szivét a szép szabad természet, a tavaszi esthajnal, a fenyvesek rózsaszín napsugaraktól ragyogó csúcsai közt haladó gyönge susogás örömmel tölti be; a ki nem fél a homályos, hűvös éjszakától, síkos hegyi ösvényeken, s a ki nem csak arra vágyik, hogy a vadat lelőjje, hanem annak életmódjában, sajátságaiban is gyönyörködik, — az kex'esse föl hegyes vidéken a siketfajd vívóhelyét és magasztos élvezetet talál ott. Jer velem, nyájas olvasó, az árnyas erdőbe, keressünk fel vívóhelyet és vadásszunk siketfajdra.