Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-07-10 / 19. szám

299 Tigris-kalandok. Keletindiában, a tigrisek őseredeti s az oda költözött angolok második honában, e két ellenség közt gyakran történnek véres összecsapások, mellyekben az angolt — a vérengző vad elpusztítása szándékán kivül, a sportnak úgyszólván veleszületett szenvedélye is vezérli. Az indiai hadsereg tisztei, ha valamelly lázongó benszülött törzs féken tartásával elfoglalva nincsenek, az unalmas állomás tétlenségéből gyakran rándulnak ki vadászatokra s ezeknek leírását aztán az angol sportlapokban közlik, szavaik hitelességéről a nyilvánosság kezeskedvén, mert a sulyok elvetője éles megrovásra talál ugyanazon lap hasábjain, melynek keletindiai olvasói az előadottak valóságának hü ellenőrei. Pár illy, hiteles kézből vett adatot, a „Field"-ből veszünk át: I. Sirsee környékén (Középindiában) egy tigris 3 év alatt tömérdek embert vitt el s merészsége napról napra növekedvén, a lakosok remegve jártak a vidéken. 1862ben, pályája kezdetén, hol tigrisnek, hol párducznak, mindenesetre azonban vakmerő ficzkónak írták le. Akkor még csak három négy embert ölt meg, kiket a sűrűből hirtelen kirohanva vitt el; de 1863-ban már sok mértföldnyi köriiletben rettegett hírnévvel dicsekedett. Ezen év május havában két sportsman hajtóvadászatot tartott reája, de a tigris, bár benn volt a meghajhászott sűrűben, olly irányt vőn, mellyet nem gondoltak ; egy fa alatt ment el, mellyen két kováspuskás hajtó ült; szaglászott, ordított s tova ment, mert a hajtók úgy megrémültek, hogy nem mertek rá lőni. A sportsmenek erről már csak későn értesültek s a vadat többé nem lelhették fel. 1865-ben hivatalos ügyben küldetvén Sirsee vidékére, II. barátom utitársul ajánlkozott s elhatároztuk, hogy rászánunk bár napot s megkísértjük, nem sikerülne e megszabadítani ostorától e vidéket. Sirseebe érkeztünk előtt néhány nappal épen egy — mintegy negyven emberből álló lakodalmas nép haladt volt az országúton. Az emberek egyike pipára gyújtani megállott s kissé elmaradt; nem is látta többé társait, mert a tigris rejtekhelyéből kiugorva leteríté és zsákmányául ragadta el. Más alkalommal két ember ment együtt s a tigris megragadta az egyiket; a másik botjával ráhúzott a tigrisre, mire ez elbocsátá az elsőt s megütőjét vitte el. Sirseetöl mintegy három angol mértföldnyire, egy völgyöböl nyílásában fekszik Bonéra falu. E faluból négy embert ölt meg a tigris; hármat a mint marhát legeltetett, a negyediket pedig a következő módon. Ez suhancz volt s a falu elöljárójának fia. Többen mentek együtt, midőn a tigris nyakon csipte; bátyja a kezében lévő karddal olly ügyesen pofon szelte a zsiványt, hogy ez elbocsátá a fiút s tova kuncsorgott. A szegény fiú azonban pár nap múlva meghalt. A völgytorkolat mintegy három ang. mértföldnyi hosszaságú s egy háromszáz yard széles és háromszáz láb magas meredek szirtfallal végződik. Jobbról csendesebb lejtő vonúl lefelé, de a baloldal majdnem függélyes s csak itt ott van pár helye, hol a tigris felmászhatik. Az elzáró sziklafaltól négyszáz yardnyira a völgynek egy behajló zugában árnyas és vizes hely van. Múlt évben gyakrabban tanyázott e ponton a tigris, kivált száraz időben. Május 12-én forró száraz nap lévén, meghajtottuk e zugot, de'a tigris nem volt hon, következő nap újra szerencsét óhajtván próbálni, két bivalyt