Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-07-10 / 19. szám

300 köttettünk ki csalfalatúl. Megtekintve másnap e helyet, a lemarczangolásnak semmi nyomát se találtak, a bivalyok elszabadultak és elmentek; s miután a tigris tizenkét mértföldnyire is szokott elszágúldozni, a tennapi műtéteit nem igen vérmes reményekkel ujitók meg. A völgytorkolat jobb oldali partja olly kopár volt, hogy a tigrisnek arra tartását nem tehettük fel, minélfogva puskásainkat a baloldali lejtön állítottuk fel, egész azon pontig, hol a lejtő sziklás kezd lenni és meredek. Helyzetünkből láthattuk a bajtókat, a mint felcsavarodtak a tető felé és lehajigált kövekkel kezdték meg a hajtást, mellynek fokonként növekvő élénkségéből bizton következtettük, hogy a tigris szem elé került. Nem kellett sokáig várnunk; a fenevad a kövekkel s a hajtók zajával nem sokat törődve nyugodtan mendegélt H. felé, nyilván olly szándékkal, hogy a síkra kiillanhasson. H. testen keresztül lőtte egy golyóval, mire az állat irányt vál toztatva gyorsan futni kezdett s már már attól tarthattunk, hogy elmenekül s hulláját se leljük meg többé: azonban újra fordúlt, nekem jött kedvező lövésre s 12-es öblű fegyverem golyója egyszerre leteríté. Nagy volt a nép öröme, midőn iszonyú ellenségét dermetten látta; megvizsgálván testét ott találtuk pofáján a behegedt kardvágást, melyet a benszülőttöl kapott a fiú megmentésekor. Rendes nagyságú, ragyogó sírna szőrű tigris volt, s nem rühes, minőnek a nép az emberevő tigriseket tartja. Hasonló esetekben rendesen túlozzák a tigris által megölt emberek számát s hogy ezt hitelesen megtudhassam, egy altisztet küldtem ki az adatok pontos összegyűjtésére. Kitűnt hogy nyolczvannyolcz embert ölt meg s hetet összemarczangolt. A legnagyobb részt nappal támadta meg; a nőket gomba és vadgyümölcs szedése közben, a férfiakat midőn marháikat őrizték s az a nevezetes, hogy illyenkor a marhát soha sem bántotta. Néhány szántóvetőt az eke mellől, néhány utast s néhány embert éjjel, midőn az ebugatásra házából kilépett körültekinteni -— ölt meg. S mindezt kevés népességű vidéken ; huszonkilencz falu határába csatangolt el s ezek közt volt egy kettő, mellyet lakosai a tigristől féltükben egészen elhagytak. Öröm volt látnunk mint tértek most vissza az elhagyott lakaikba az emberek s ma már az eke hasítja a földet olly helyeken, hol három éven át senki sem mert megfordúlni.— Három hetet töltöttünk e vidéken s hét tigrist, egy oroszlánt, egy párduezot és négy medvét ejtettünk el. II. K. barátom, mérnők a keletindiai vasutvállalatnál s mint a legbátrabb és legszerencsésebb vadászok egyike ismeretes, kinyomozta egy tigris tanyáját, melly párjával és felnőtt kölykeivel régen pusztitotta már a vasúti munkások marháit s párszor már magokra a munkásokra is rájok ijesztett. A vén tigrist a hajtók csakugyan felverték ; K. két golyót lőtt beléje, de kissé hátúi találván őt, a vad elvitte a lövést jó darabra s aztán egy bokor alatt elterült. A közeledő hajtók dermedtnek jelenték s K. barátom a szakadék egyik partján ment feléje kétcsövű Lefaucheux puskájával, míg szolgája a szakadék másik partján hozta második fegyverét. Ez mindenesetre hiba volt, de hát barátom bizonyosnak hitte,