Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866
1866-01-20 / 2. szám
22 lovakat, úgy látszik, némelly iró , vélvén, hogy minél több sétát tesz valamelly ló. annál kitartóbbá lesz a munkában — még sokkal több mozgást ajánl. Ha gyakorlatban megkísértjük ez utóbbi módszert, rcsznak találandjuk; az elmélet pedig, mellyen az alapul, még sokkal nagyobb képtelenség. Azt hiszem , négy órai járás gyakorlatképen ajánlva kissé sok ; ennyi idő alatt a vadászié körülbelül 18 angol mértföldet tehet meg. Most, ha ezen elv helyes volna, s ha az illy felette nagy sétagyakorlatok előnyösek volnának, azt kellene állítanunk , hogy ép a hosszú utakat — mond 100 mértföldet — megtett lovak a legjobb állapotban vannak olly gyors munkát vinni véghez, mint a vadászat. En azonban az ellenkezőt találom; az illy leutazott lovaknak , hetek, sőt hónapok kellenének ahoz, hogy aztán vadászatra valók legyenek. Annyi bizonyos, hogy e tárgy megegyez az általunk nyert eredményekkel; túlzott sétától az ál'ati rendszer segédszerei kiraeríttetvén , azok bizonyos gépszerű működésben vannak és az izmok, részint megmerevülvén, részint elgyengülvén a sok dologtól, olly terhet kénytelenek viselni, mellyre elkészülve nem voltak. Lehet, hogy hibáztatni fognak azért, mivel nem határozok tüzetesb szabályokat a vadászlovak gallopoztatását illetőleg; ennek oka pedig az, hogy majdnem annyi balesetet láttam már történni a lovak sebes gyakorlatánál, mint magánál a vadászatnál. A vadászlovak közönségesen nem gallopoznak olly bizton és rendesen mint a versenylovak; de rendesen nem is mennek olly jó talajon, sem olly ügyes vezetőik nincsenek. Az agarászat igen jó gyakorlatul szolgál a vadászlovaknak ott, hol arra alkalmas hely iség van, s hol a fiatal lovak kisebb gátakat ugorhatnak, ez sokkal helyeselhetöbb, mint a korlátokon való átugratás, mi sok jó lovat képes megrontani. Mind a lovas, mind pedig a ló sokkal örömestebb ugrik a sport élvezete közben, mintha a korlátok keresésével ide s tova barangolnak s igy mintegy kényszer alatc mulatnak, — minek gyakran esés az eredménye. Most pedig közleményem tárgyát a vadászló-istállók s azok igényei képezendik. Nem akai'om az építészeti tudományt arra felhasználni , hogy az istállók szerkezetét fejtegessem; csak néhány az én tudáskörömbe vágó részletről fogok szólani a mennyiben t. i. azok a lovak kényelmére és egészségére befolyással vannak. Mindenekelőtt legfontosabb kérdés az istállók helyzete és fekvése. Ebez emeltebb és száraz helyet kell választani, mellyen a csatornázás könnyű móddal alkalmazható; az istálló homlokzata a mennyire csak lehet, a reggeli vagy déli nap felé nézzen. Ez adatok már rég felvett szokásokon alapulnak — a legegyszerűbb szalmafedeles pajtánál úgy 7, mint a falkanagy legkényelmesebb vadászlóistállójánál. De sem az előbb említett igénytelen pajták , sem a legmüvésziebb szerkezetű s a divatos építésmodorral egyező istállók nem nélkülözhetik büntetlenül azon szabályokat és részleteket, mellyektöl a lovak egészsége és kényelme függ;— sőt a milly arányban tökéletes a kőművesmunka, s az összes szerkezet, ép olly 7 arányban szükséges az, hogy a tudomány még a legcsekélyebb részletek felett is őrködjék, mert különben, ha talán nem is olly hamar, mintha üvegharang alá volnának helyezve, de mégis
